Sári a hétfői pofozkodás ellenére kedden és szerdán nagyon lelkesen indult a bölcsibe – az apja szerint rohangált örömében, amikor kiszálltak az autóból. Lehet, hogy ez csak amolyan zavart viselkedés volt a részéről, bár Cs. azt mondta, hogy végül is bent is egész jól elvolt… amíg ki nem kellett mennie az apjának.

Kedden még csak 15 percre ment ki, azalatt Sári állítólag végig sírdogált, de tegnap már 1,5 órára hagyta ott. Na, ezt az időt a gyerek végigordította, igaz, amikor Cs. visszament, megnyugodott. Ennek ellenére nem várták meg az ebédet, hazajöttek.

Eddig egyébként – a tegnap kivételével – Sári mindig lelkesen mesélt a bölcsiről, mondta, hogy jól érezte magát, és tudja a gyerekek meg a dadusok nevét is, és reggelente mindig mondta, hogy megy a bölcsibe. Tegnap már nem volt túl közlékeny, ma reggel pedig egyáltalán nem mondta, hogy menne, igaz, azt sem, hogy nem. Kíváncsi leszek…

Amúgy Cs. még azt mesélte, hogy szegénykém nem igazán tudja, mit kezdjen a gyerekekkel. Gondolom, a saller miatt kicsit bizonytalan, így végeredményben eléggé elutasító a gyerkőcökkel szemben. A legkisebb lányka nincs még másfél éves, és egyébként nagyon barátságos, mégis, amikor Sári hintalovazott, és a kislány odament, a lányom 5 perc tépelődés után végül elküldte a fenébe.