Cs. vasárnap hazament hivatalos ügyeket intézni, és csak ma fog visszajönni. Őszintén szólva kicsit vártam is ezt az elapátlanosodást, mivel így volt némi esélye annak, hogy Sári és én újra összejöjjünk.

Mindent összevetve kapcsolati szempontból szerintem nagyon jól telt a hosszú hétvégénk: sokat játszottunk, meséltünk, Sári újra ragaszkodik hozzám - igaz, azért jópárszor nyafogott az apja miatt ("Apa, ne menj el!"), de tegnap estére ebben a mondatban "apát" egyre inkább "anyára" cserélte.

Ma egyébként szabin vagyok, mert úgy volt, hogy én viszem ma Sárit bölcsibe, tekintve, hogy meggyógyult, és pörgetni kellene a beszoktatást, mivel Cs. jövő héttől kezd dolgozni. Nos, a dolog szépséghibája az lett "csak", hogy Sári vasárnap elkezdett taknyolni, hétfő délutánra pedig belázasodott ismét, így a bölcsi mára biztosan sztornó. Basszus, ha így haladunk, 1 hetet jár, aztán kettőt itthon lesz, engem meg kirúgnak... Ami viszont jobban aggaszt, hogy Sári már egészen jól volt, és igazából nem is értem, miért lett újra lázas, amikor senkivel nem találkozott... attól félek, megint a füle gyulladt be, de most sem fájlalja, ha nyomkodom, nem nyafog. Ellenben újra támad az orrszívó-porszívó, mint tavaly megtanultuk, napi 15-20 orrszívással lehet megelőzni a fülgyulladást, úgyhogy ma ráfeküdtünk a témára, de még csak hatnál tartunk.

Szegény Sári az elején hősiesen tűrte a porszívózást (mondogattam neki, hogy milyen bátor, és ő is ismételte sírva, hogy "Bátoj vagyok"), de az 5.-6. alkalommal már elszakadt a cérna nála is, úgyhogy megint jött a kapálózás-sírás-lefogás, ami elég körülményes egy 13 kilós, és baromi erős gyerek esetében. Viszont kétségtelenül jön ki a turha, úgyhogy muszáj kínoznom szegénykét. Ezzel is gyűjtve a fekete pontokat, gondolom...

Ma eddig nem volt amúgy láza, úgyhogy ha "csak" taknyos lesz, holnap nekifutunk a bölcsinek, beállva ezzel azon szülők sorába, akik kvázi betegen is viszik a kölköt közösségbe. Sajnos, nincs más megoldás...