A bölcsi egyenlőre jó móka Sárinak, igaz, a dédi nem ment ki tegnap egyáltalán. Egyszer próbált, de Sári kérlelte, hogy maradjon, őt meg persze kenyérre lehet kenni, úgyhogy maradt. Vitáztunk is ezen, mert azért ő mégsem iratkozhat be a bölcsibe, de ma már azért biztosan kiküldik egy kicsit.

Tegnap este Sári a Duplokkal játszott bölcsiset. Csak hallgattam, milyen ügyesen leképezi a történteket, gondolom, ez nagyban segít feldolgozni a sokkot. Egyszer csak hallom, ahogy „Sári” (mármint a gyerek Duplo-figura) mondja a „Dédinek”, hogy „Dédi, ne menj el!”

Egyébként persze az én Lányom a legszebb, legügyesebb, legszótfogadóbb a csoportban, de ha mégsem, akkor is. Olyan kis jólnevelt (mondjuk, nem tudom, kitől tanulta), szépen beszél, és minden megköszön („Koszonom az ebédet!”).

A jó időre tekintettel igyekszünk minél többet a szabadban lenni. A bölcsiben tegnap délelőtt kint voltak az udvaron, délután pedig elment kutyát sétáltatni és utána velem biciklizni (annyira ügyesen tekeri a háromkerekűjét, csak lesek). Ennek megfelelően persze nagyon elfáradt, de azt azért nem mondanám, hogy extra fáradékony. Szerencsére az étvágya is jó volt tegnap, úgyhogy ha ez így marad, nem viszem laborba. A kedve jó, aranyos és vidám, ezért most miatta nem aggódom. Cserébe nekem visszatért a gyomorfájdalom, kis köhögőrohammal társulva tegnap, ami lehet akár a refluxtól is, kész szerencse, hogy ma amúgy megyek vissza az orvoshoz.