Egy nap bölcsi után Sári szeme megint összeragadt reggelre, így csütörtökön újból itthonmaradt. Különösen azért, mivel egy köhögőroham után kirakta a reggeli tejet, és azért egy -akármilyen okból- hányós gyereket nem viszek közösségbe.

A dédi elvitte orvoshoz, aki minden problémás testrészére (szem, orr, torok) adott valamit szert, plusz antibiotikumot, hogy nehogy a fülére menjen a takony (ha már a szemére ráment). Egy kisebb családi vita után végül is adtam neki Augmentimet, jól bírta, lenyelte szépen. Péntek reggel és este is kapott, tulajdonképpen egész jól volt, leszámítva a taknyot és a köhögést.

Az esti szertartás után hallom a bébifonon, hogy Sári köhög, és még mondtam is az épp mellettem álló apjának, hogy be kellene menni, mert lehet, hogy hányni fog. Cs. megnézte, és persze hányt: konkrétan minden kijött. Takarítás és mosdás után mellettünk aludt el, de hajnalban újabb köhögés után újabb hányás volt - igaz, nem nagyon volt mit kihányni, mert csak vizet kapott este. Reggel ismét ugyanez, de most valami zöld nyálkás turha jött ki belőle - gondolom, a takony, amit lenyel/felköhög, ami miatt hányt.

Persze, tejet nem kapott, de úgy fél deci teát megivott, amit aztán megint kihányt egy kisebb köhögés után, csakúgy, mint a kiflicsücsköt és a két kanál joghurtot, amit meg kikönyörgött. Ez volt 9-kor, addig minden az égvilágon kijött belőle, úgyhogy mentünk az ügyeletre.

A doktornő épp hogy csak a popsilukába nem világított be, és a kicsit piros toroktól eltekintve minden ok. Nyilván a slájmtól hány. Kapott hányás elleni szurit, amit marha rosszul viselt, baromira megsértődött, és kb. addig sírt, míg a kimerültségtől el nem aludt - már itthon.

Kb. 2 óra alvás után teljesen kitikkadva és nagyon sírva ébredt. Kicsi kortyonként adagoltam neki a teát, és az, meg a végtelenített Thomas kicsit meghozta a kedvét. A főttkrumplit már nagyon jóízűen ette, mondta, hogy éhes, és délutánra egész jól lett. Az ébredés utáni tökszáraz pelus (reggel adtam rá) lassanként megtelt pisivel, és nem is hányt többet, úgyhogy talán megúsztuk a kiszáradást. Mindenestre a szurit még mindig zokon veszi, mert az előbb pelusoztam át, és megmutattam neki a helyét, amire sírni kezdett, és dajkálni kellett, amire viszont elaludt... fél 7-kor... Mindegy, remélem, most már nem lesz baj.