Basszus, a blogomról valaki leszedte a ruhát… a francba is, szerettem ezt a sablont, és most kereshetek neki újat…

Na de a lényeg: hétvégén Zánkán „nyaraltunk”, az idézőjel pedig természetesen az enyhe téli időnek szól, amit jól megszívtunk, de hát ez van. Szerencsére Sárit sem az idő, sem a szállás „enyhén szólva is” retró volta nem zavarta. A gond az volt, hogy teltházas hétvégén sikerült érkeznünk, így az eredetileg megálmodott felújított téli lak helyett csak a gyerektáboros nyári lakban volt kétágyas, fürdőszobás szoba, ami szerintem a tanári szálló lehetett. A ház persze tele volt gyerektáborokkal, úgyhogy jó nagy ricsajban, igazán szegényes körülmények között voltunk kénytelenek lakni – de végül is nem volt vészes a dolog.

Sári szuper jól érezte magát. Pénteken még tudtunk fürödni is, a víz meleg volt, Sári meg bátor: a karúszókkal és az újonnan beszerzett úszórúddal frankón elvolt a vízben – ami mondjuk kb. nyakig ért neki. A parton aztán fogta magát, és elment homokozni. Csak úgy. Fogta a „felszerelését”, elsétált, csurig megtöltötte a vödröt, majd cipelte vissza.

A partra egyébként motorral járt le, amit nagyon-nagyon élvezett – különösen a lejtőket. Iszonyatosan vakmerő ez a gyerek, én sikítottam félelmemben, ő meg örömében. Visszafele persze kellett tolni, de legalább cipelni nem nagyon.

Szombaton Tapolcára kirándultunk, megnéztük a tavasbarlangot, ami nagyon szép volt. Délután pedig Zánkán nézelődtük, a Gyermeküdülő területén elég sok kisgyerekes program van, úgyhogy fürdés nélkül is elment a nap. Vasárnap sajnos sokkal rosszabb lett az idő, és mivel a szállást reggel úgyis el kellett hagyni, inkább elmentünk Tihanyba. Nem voltunk sokáig, mert hideg volt, de azért így is szép volt az a rész. Nem is emlékeztem, hogy a Balaton-felvidék ilyen gyönyörű, emiatt úgy vagyok vele, hogy idén még egyszer jó lenne elmenni. Zánka nem drága, igaz, a színvonal sem valami magas, de azért tűrhető, Sárit pedig egyáltalán nem érdekli, hogy nem csilivili designer bútorok közt alussza le azt a keveset…