Tegnap vihar volt, és dörgött az ég, amitől Sári kicsit fél, ezért velünk akart aludni a nagyágyikóban.

S: Miéjt döjög az ég?

A: Mert vihar van, és villámlik.

Cs: Mert a Jézuska valamit dolgozik.

Nos, apja meggondolatlan kijelentését persze nem hagyhatta annyiban Sári, úgyhogy észre sem vettük, de idejekorán meg kellett ejtenünk első vallási beszélgetésünket a gyerekünkkel. Kicsit jobban felkészültem volna erre, pláne én, ugye, de aztán az jutott eszembe, hogy amikor kicsi voltam, az Istent egy nagy fehér -leginkább Michelline- babának képzeltem el, aki TV-n nézi az életünket, mint egy szappanoperát - szóval gyanítom, hogy Sárinak sem kell valami szofisztikált magyarázat a dolgokról.

S: Miéjt dógoz Jézuszka?

Cs: Nem tudom, mert dolga van.

Eeeeeeeeee - rossz válasz, Sári nem adja fel.

S: Miéjt dógoz Jézuszka? Miéjt dógoz Jézuszka? Miéjt dógoz Jézuszka?

Cs: Hát mert kalapál, meg fúr, és az olyan hangos, hogy dörög az ég.

S: Hol van a Jézuszka?

Cs: Az égben.

A: Úgy hívják, hogy Mennyország.

S: Mit csinál ott Jézuszka?

Cs: Ott nagyon jó neki. Csak sajnos dolgozni ott is kell.

A: Énekeljek valamit, hogy ne halld a mennydörgést?

S: Igen, lécci a Jézuszkász-dalt!

Köszi... Ezt követően karácsonyi-dalokra aludtunk el.