Lassan az a benyomásom, hogy csak a "Sárinyelv" kategóriába születik bejegyzés, de úgy dumál ez a kis szövegláda, hogy már néha zsong a fejünk. Mostanában az "Oké" és a "bocsánat" megy ész nélkül. Utóbbi azért vicces, mert olyan dolgokért kér bocsánatot, amiért nem szokás - pl. elcsúszott a kádban (szerencsére semmi komoly) és azért. Mondtam, hogy nem bocsánatot kell kérni, hanem jobban kell vigyázni. Erre Sári: "Nem vigyáztam, ezéjt bocsánat!"

Egyébként szerencsére -miután az egész családon végigment valami keha- Sári elég jól van. A bölcsit gyűrjük, lassan rekordot döntünk, mert ebben a hónapban még minden nap mentünk. Pedig a hétvégékre, amikor mindig volt program, állandóan esett, de ez csak a felnőtteket zavarja, a gyerek még úgy fogadja el az életet, ahogy van. Most hétvégén jógatáborban voltunk, családostul, ami ugyan nem segítette a megvilágosodásomat, de a jóga jól esett, Sári pedig nagyon feltalálta magát. A foglalkozás után beszabadult a terembe, és mind a 25 matracot egyesével összekeverte. Közben magyarázta, hogy rendet rak. Biztos anyáztak a többiek, de ez van. A táborban volt egy másik kisbaba is, aki még csak 10 hónapos volt - na, a kissrác Sárinak nagyon tetszett, másztak együtt, meg "gőgicéjtek". Ilyenkor persze jött innen-onnan is a mantrázás, hogy kellene már egy kistesó... ami jó volna, de...