Hosszú és fárasztó volt a hosszúhétvége, de végeredményben el sem hiszem, milyen nagy mázlink volt az idővel – mert ahogy a nyári formánkat ismertem, minimum egy havazás, jégeső és viharosan tomboló szél kijárt volna – ehelyett viszont volt napsütés, és tavasz, tavasz, tavasz ezerrel.

Pénteken anya ismét csajbuliban volt, így nagy kedvvel vetettem bele magam szombat reggel 8-kor a takarításba – délután ui. babazsúr volt az otthonunkban, Sárikittyom 3. szülinapja alkalmából. Bassz… egész nap duóban suvickoltunk Cs.-vel, aztán épp megkentük a szendvicseket, mire beállított a buli legifjabb (4 hónapos) vendége a szüleivel.

Miután egy órán keresztül fújtuk az ajándék (bazinagy) ugrálóvárat (Tesco, 5 ropi akcióban), és felkeltettem az ünnepeltet, lassan szállingóztak is a vendégek. Szegény Sárika – hiába kérte, hogy hívjuk meg a Barnust a bölcsiből,  mi önző szülők szerettük volna elkerülni az idegen anyuka-apuka miatti feszengést, így csupa olyan gyereket hívtunk meg, akiknek a szüleivel mi vagyunk jóban… sebaj, mert a kölykök az elfogyasztott macis csipsz hatására viszonylag gyorsan oldódnak, így kb. fél órán belül szétkapták a nappalit. Az ugrálóvárnak persze marha nagy sikere volt, és bár azt hittük, hogy feladja a nap végére, végül is jól bírta, pedig akár egyszerre öten is elfértek rajta. Aztán tortáztunk (sünitorta – Annapetigergő), aminek egy része a fehér szőnyegen landolt, majd szappanbuborékoztunk a kertben (meg kipakolták a garázsból az ilyenolyan kerti járműveket), végül sötétedéskor, amikor Sári már igazán elfáradt (következésképpen hisztis lett) még bent nyomtunk egy kört. Volt egy pillanat, amikor minden gyerek egyszerre sikított – fenomenális volt. A vendégek úgy fél 8 körül adták fel – biztosan mondhatom, hogy kicsit Sári és mi is fellélegeztünk (kb. addig, amíg szétnéztünk a nappali romjain… hát, a takarítás tökfölösleges volt délelőtt).

Vasárnap –az igazi szülinapon- beígértük a Budakeszi Vadasparkot. Korán értünk oda – kész szerencse, mert később kb. egymillióan voltak, kicsit hideg volt, és őszintén szólva mi nem dobtunk akkora hátast a parktól, mint az Annapetigergő, de azért szép volt.

Hétfőn tengős-lengős, kertes napot csaptunk, végre nem kellett szépen felöltöznöm sehova.

A nemzeti ünnepen délelőtt bementünk a városba, ahol szegényes, de elégséges lovasprogramot láttunk. Sári nyafogott, hogy nem simogathatta meg a lovakat, én meg azért, mert nem lehetett kokárdát kapni. Cs. nem nyafogott, ő csak szimplán unatkozott. Délutánra beterveztünk egy közeli faluban Csík koncertet, ami ugyan csak 45 perc volt (olcsó húsnak…), de azért így is tetszett. Sári végig táncolt, hazafelé meg olyan hisztit levágott, amiért megettem a nyalókáját (nekem adta, ui.), hogy öröm volt hallgatni. Azóta is felemlegeti, bár állítása szerint már megbocsátott.

11. parancsolat: Gyermeked nyalókáját szádra ne vedd!