A következő pár nap oviválasztási lázban zajlik mifelénk. 4-n kell beiratkozni hivatalosan, de mint tudjuk, a gyerek hivatalos oktatási rendszerben eltöltött éveit kezdi meg az óvodával, így nem mindegy, hova jár majd három évig. Persze Cs. erre is megvonta a vállát – náluk a faluban összesen 1 óvoda volt, aztán mégis felnőtt.

A körzeti ovi, ahova amúgy nagy valószínűséggel felvennék Sárit, nagyon közel van. Tegnap bementem, és végül is szép, meg aranyos, de nem dobtam tőle hátast. Az óvodavezető egy nyugdíj előtt álló szigorú tanítónéni kinézetű nő, aki néhány gyerekre, akit a szüleik magukkal hoztak, rászólt, hogy halkabban szaladgáljanak, mert nem tudunk mi (felnőttek) beszélgetni. Remélem, azért ő nem óvónő egy csoportban… Itt amúgy 1 német nemzetiségi csoportba vesznek fel 25 gyereket, ezek mind egy korosztály, és 3 másik –vegyes korcsoportú- csoportba pedig a többit. Itt már eleve felmerül a kérdés, hogy

Délután pedig – immár Sárival kiegészülve- elmentünk egy alapítványi oviba. Itt a havidíj 28 000 Ft+étkezés, ami kicsit sok, de a még éppen elfogadható kategóriába esik. Az ovi –annak ellenére, hogy minden bizonnyal pénzes szülők tartják el, nem annyira szép, mint a körzeti, de elég sok extrát kínál: a gyerekeket úszni, korcsolyázni, néptáncolni tanítják (ez benne van a díjban, így kvázi nullára lehetne kijönni, ha hozzáveszem, hogy ezekre privátban vinném a gyereket, mert akkor ugyan itt vagyok), és tele vannak programokkal, amikbe a szülőket is bevonják. Ez tetszett, de az nagyon nem, hogy a vezető óvónő, akitől Sári kicsit megszeppent, és ezért nem válaszolgatott neki, megkérdezte, hogy „na mi az, nem tudsz még beszélni?” Kapd be… Amúgy itt is osztott csoportok vannak…

Tapasztalati tanács? Valaki?