Hú de régen nem írtam – pedig esnek meg velünk érdekes dolgok, csak az idő…

Szóval Sári frankón szerelmes Barnusba, a bölcsis csoporttársába. Barnusék voltak is locsolni (manapság kész logisztikai kihívás volt megszervezni, hogy meghívjuk a fiúkat. De persze hatalmas volt az öröm, Barnus, és É. kisfia T., no meg Sári egy perc alatt szétkapták a lakást. Verset egyik locsoló sem mert mondani, pedig állítólag előtte az autóban mindkettő ötször elszavalta a Zöld erdőben…, de azért így is teljes volt a boldogság.

Szóval Barnus. Sári szerint természetesen ő lesz majd a férje, és lesznek gyerekeik, egészen pontosan 5. Hát, kislányom, legalább a munkára nem lesz gondod. És ez a Barnus nagy faktor ám a bölcsibe. Sári ugyanis egy ideje csak és kizárólag szoknyában hajlandó járni, lehetőleg rózsaszínben. Na, kiderült, hogy ennek Barnus volt a szellemi atyja, ui. a múltkor –Sári szerint- Lucával azért nem táncolt a Barnus, mert a Luca nem szoknyában volt. Sári pedig nem akar kockáztatni. Aztán Barnus anyukája mesélte, hogy a fia minden reggel megkérdezi, hogy a Sári miben lesz aznap… tehát központi kérdés a divat már 3 évesen is.

Sárinak egyébként rózsaszín pótkerekes biciklit tojt a nyuszi, aminek borzasztóan örült. Legalább 500 kört ment vele a parkban nagy sebességgel, de mivel fékezés helyett egyenlőre csak dudál, így még futni kell mellette. Vicces.

És egyébként egyre aranyosabb. Nem tudom, eljön-e az a pont, amikor már nem lesz többet aranyosabb (sógornőm szerint úgy 5 éves kora körül), de most olyan jóóóóóóó… bújik, viccel, csacsog, huncutkodik, és már éjszakára is szobatiszta! Ha „lekislányozom”, akkor mindig kijavít, hogy ő már nagylány (nem csak engem, a játszótéren is bárkit), és mostanában a kedvenc mondata: „Amikor még kicsi voltam…”