Kicsit korai, de Sárinak máris szerelmi bánata van. Ennek tárgya természetesen Barnus, a bölcsis lovagja, aki egész múlt héten meglehetősen távolságtartóan viselkedett a lányommal szemben. Hiába a sok csilivili ruhácska, Hellokitty-s hajcsat és szempillarebegtető tekintet – Barnus nem akarta megfogni Sári kezét. Ez természetesen főben járó bűn, és szakításhoz vezetett. Mindez odáig fajult, hogy tegnap Sári egyáltalán nem akart bölcsibe menni, Anyu nagyjából 10 percet könyörgött neki, mire kiszállt a kocsiból.

Este elmesélte a bánatát – én pedig azon gondolkodtam, hogy beszélek Barnus fejével… persze csak viccből, mert ugye az élet nem fenékig tejfel, és Sárinak is meg kell tanulni elviselni az elutasítást. De hát a szívem szakad meg… Aztán végül is azt is bevallotta a gyerek, hogy bár Barnus már nem a barátja, és semmi esetre sem lesz a férje, de azért Bence igen. Ennyi.

Ma reggel pedig felvette a piros, pöttyös ruháját, karkötőt és gyűrűt húzott, és így vonult be a csoportba. Barnus és Bence is szaladtak üdvözölni, Sári pedig rögtön mutogatta az ékszereit. A fiúknak szerintem tetszett…