Szombaton fel kellett mennünk Pestre, hogy a kiadó lakásunkat megmutassuk egy amúgy nem éppen megfelelő albérlő-jelöltnek (jut eszembe, a lakás még mindig kiadó, érdeklődni nálam), és mivel jobb dolgunk nem volt, családilag mentünk. Az utazás egyébként már reggel indult, mert először meglátogattuk a Mamát a jógatáborban, ott kicsit kirándultunk az erdőben, majd „Kisannánál” (H. lánya) ebédeltünk, aki már 8 hónapos, és nagyon tetszett neki Sári – egyfolytában leste, merre megy, mit csinál a nagylány. Utána indultunk a lakáshoz, majd miután prezentáltuk a jelentkezőknek, villamosoztunk és metróztunk is. Sári persze majd bepisilt a gyönyörűségtől, pedig a java csak ezután következett. Vesztemre ui. betértünk egy H&M-be, ott is a gyerekosztályra, ahol észrevettem egy HelloKitty-s „balettcipőt”, és mivel Sári mostanában balerinát játszik, gondoltam, megveszem neki. Mutatom is, hogy na, gyerek, kell-e ez a cipő, mire ő közölte, hogy jó, persze, jöhet, de leginkább a királylány ruhát szeretné. Mi van? Hát a hülye anyja nem vette észre, hogy a balettcipők alatt komplett királylány felszerelés lóg, persze, 110 cm-en, vagyis épp szemmagasságban a királylány tanoda legstréberebb hallgatójának. Aki persze lecsapott a cuccra, és olyan könyörgést meg hisztit levágott az amúgy normális emberi viseletre teljesen alkalmatlan ruha miatt, hogy csak na. Persze engem ezzel nem tudott volna meghatni, max. kirángatom a boltból (úgysem ismernek), de a vajszívű apja is nekiállt nekem könyörögni, hogy vegyük már meg ezt a ruhát, hát nézd már mennyire szeretné. Szóval beadtam a derekamat, Sárival pedig madarat lehetett fogatni, úgy örült. Még abba is belement, hogy akkor mégsem Hófehérke lesz farsangon, hanem Csipkerózsika, mert a ruha természetesen rózsaszín, és köztudott, hogy akkor csak Csipkerózsika lehet.

Szóval szombat este óta állandóan a ruhában van, így azt gondolom, végül is nem volt sok érte a 6000 Ft. De H&M-be gyerekkel többet soha.