A következő történet tipikusan magyar, felháborító és értelmetlen, de mivel mindig a rossz emberrel (velem) szarakodnak, így biztos, hogy nem is marad annyiban.

Sárinak szandi kellett, mert úgy nő, mint a gomba, és már 27-es a lába, és tudtam, hogy nem bír ki egy nyarat egy cipőben… szóval kedden délután elugrottunk a városba cipőt nézni. Éreztem én már a kocsiban azokat a bizonyos galambokat, és kiszállva Sári mondta is, hogy fáj a pocija és kakilnia kell. Mivel szerencsétlenségemre nem a plázába vittem (ott nincs gyerekcipő-bolt), így beszaladtunk az SzTK lepukkant mosdójába könnyíteni magunkon. Természetesen nem kakilt, és azt mondta, hogy nem is kell már neki. Hát ez van, megvettük a szandit, majd elindultunk benti cipőért városunk kínai szart árusító Skálájába. A Skála 3 szintes szocreál építmény a város közepén, egyszóval jó nagy. Alig hogy felmozgólépcsőztünk a harmadikra, megint érzem a galambokat, és Sári megint mondja, hogy kakilnia kell. Szuper, de mit lehet tenni, kérdezem a biztonsági őrt, hogy hol a WC. Aszondja, az nincs.

WTF? Itt egy 3 szintes baszomnagy bevásárlóközpont a város közepén, és nincs WC? Persze ezen nem volt időm kiakadni, szaladtunk hát egy eladóhoz, akinek röviden vázoltam a szitut, és kértem, hogy hadd menjünk be a személyzeti WC-re. Azt mondja nem lehet. De innen 5 percre van egy nyilvános WC. Na itt már felemeltem a hangom, és közöltem, hogy szerinte egy 3 éves hogyan bír ki 5 percet, de közben persze sarkon fordultunk, és siettünk újra az SzTK-ba (szintén 5 perc), miközben Sári mondogatta, hogy bírja még… egészen nagyjából 2 percig, amikor mondta, hogy már nem bírja tovább. Megállt, én meg látom, hogy nyomja szegénykém, úgyhogy gyorsan lerángattam róla a gatyát, ami már félig töltve volt, így a cucc persze a lábára kenődött, a maradékot Sári a járdára tette. Délután, csúcsforgalomban. Persze, most nem volt nálam az ég világon semmi pár csenevész papír zsebkendőn kívül, meg egy zacskón, amibe valahogy beleügyeskedtem a produktumot (mint a kutyáknál).

Aztán azért elbattyogtunk félpucéran az SzTK-ba, hogy legalább lemosdassam.

Ez a mi kis magyar kakis sztorink.