(*Egyszer írok egy ilyen című könyvet)

Sári újabban teljesen egyedül lépcsőzik. Igazából persze már nagyon régóta megbízhatóan lépcsőzne, ha engedném, de mivel nagyon gáz (veszélyes) a lépcsőnk, így eddig jobbnak láttam, ha egyedül semmiképpen nem mozoghat függőleges irányban. Egy ideje persze már nem lehet gátolni semmiben sem, úgyhogy csak arra sikerült rávennem (saját nyugalmam biztosítása érdekében), hogy lefelé posin közlekedjen.

Ma reggel is mentünk le, én szokás szerint siettem. Sári ennek ellenére komótosan, egy-egy lépcsőfokon meg-megállva és elgondolkodva ücsörgött. Persze engem szétvet az ideg, hogy mit tötyörög, rá is kérdeztem:

-Ugyan, mi a fenén gondolkodsz lépcsőzés közben?

-Hát azon, hogy királylány legyek, vagy inkább hercegnő.

Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amikor a hülye felnőttek elsunnyoghatnak a fenébe.