Első moziélményünk vasárnapra datálódik. Sári rettentő izgatott volt, főleg amiatt, hogy előtte elmeséltem neki, hogy a moziban majd jól lekapcsolják a villanyt, és töksötét lesz, amitől szerintem egy kicsit félt, de végül is nem lett gond. Én meg attól féltem, hogy nem bírja ki a 60 percet egyseggen, egypisilésnélkül, de végül is az apja volt az, akinek szorongatnia kellett. Kimenni nem mert gyerek nélkül, ráadásul legbelül ültünk…

A Micimackó volt műsoron (a Hupikék törpikék 3D-ben szerintem kicsit sok(k) lett volna így elsőre), amit mi baromira untunk, Sári pedig szerintem nagyjából a 70%-t értette, de azért nagyon jól szórakozott. Jó helyen nevetett, és utána egész nap mesélte, ami eszébe jutott belőle. Engem a dolog meg tiszta nosztalgiával töltött el, mert Sári két kabáton ült, hogy kilásson a sorok közül, és ha jól emlékszem, mi is mindig így moziztunk – valamikor az őskorban.

Szerintem jöhet a (báb)színház.