Has: 107 cm

Súly: 74,2 kg (van rá magyarázat)

Cervix score: 2100

A 32. hét betöltésével elvileg már olyan nagy bajban nem vagyunk. Tudniillik, kis vidéki kórházunk koraszülött osztálya 32. héttől fogad koraszülötteket, így -ha az osztály nincs fullra járatva- akkor a babát nem viszik el Pestre. Persze, nem akarok még szülni, és hál' istennek erre egyébként semmi nem is utal.

De természetesen megint szívtam a héten. Szombat este ugyanis annyira begörcsölt a gyomrom, hogy kiegyenesedni sem bírtam - beköszöntött a rég nem látott refluxom. Vinnyogtam a fájdalomtól, szívbajt hozva persze mindenkire, így éjjel megint bementünk a kórházba. A szülészetre, mert gondoltam, onnan legalább nem küldenek haza egy Nospával. Nos, most csomagom is volt, így simán bejutottam, és miután kiderült, hogy most sem szülök, kaptam görcsoldót és fájdalomcsillapítót, amitől ugyan enyhült, de nem múlt el a fájdalom. Végül attól lettem némileg jobban, hogy a görcsoldó hatására engedett a gyomrom, és kihánytam mindent.

Persze, az éjszakát a szülészeten töltöttem, ismét végig hallgathattam pár szülést, majd reggel újra a terhespatológiára kerültem. Már nem volt bajom, persze, alig mertem enni (és azóta is diétázom), úgyhogy ez az oka a súlycsökkenésnek. Végül vasárnap már nem volt bajom, így a hétfői UH után (ahol a gyerek fejét 83 mm-nek mérték, vagyis 1 hét alatt majd 1 cm-rel nagyobbnak!) hazajöhettem. Azóta mint a hímestojás, olyan vagyok, se idegeskednem, sem ennem, sem felkelnem nem szabad.

Azért tegnap elmentem a céges záróbuliba, hogy begyűjtsem a jól megérdemelt búcsúajándékaimat. Persze előtte vagy százszor elmondta Cs., hogy este nem visz megint a kórházba, de erre nem is volt szükség.

A karácsonyi készülődés kicsit komótosan megy, azért mézeskalácsot sütöttünk, úgyhogy legalább ezt sikerült abszolválni, ha másra már nem is futja.

Még 1 hét ágyfogság...