A második terhességgel, gyerekkel nyilván kevesebbet foglalkozik az ember lánya, mint az elsővel. Én azért igyekeztem nyomon követni a terhességet, de tény, hogy nem olvastam el minden létező szakirodalmat, és nem jegyeztem le az összes rugdosást... már bánom. Lehet, hogy Eszter csak figyelmet akart magának?

Cs.-vel sokszor viccelődtünk azon, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan lehet majd még egy gyereket úgy szeretni, mint Sárit. Most nem értem, hogyan lehet csak egy gyerekem. A testem minden sejtje egy kisbabáért kiált...

Ma azt álmodtam, hogy egy kisbabát, aki fiú, fektetek le a kiságyba, bekapcsolom a légzésfigyelőt, majd a régi, ócska babyfon helyett kiszaladok az újért.

Most nincs más, csak a bűntudat. Hogyan fogom ezt magamnak megbocsátani?