Annyira örülök, hogy Sári kinőtt az Annapetigergő-mániából!

Igazából már jó régóta elő sem került a sorozat, helyette az igazi nagy mesék vannak porondon. Persze, arra gyorsan rájöttünk, hogy Andersent neeee, mert annak rendszerint szomorú a vége, és ha szomorú, akkor Sári is az, amit úgy tudunk leginkább oldani, ha kap még egy mesét. A Grimm-klasszikusok nekem valahogy nem annyira jönnek be, és különben is, azt olvastam, hogy a Benedek Elek mesékkel kell kezdeni (ill. folytatni, az állatos mesék után, ami viszont nálunk totál kimaradt). Ez jó, szerettem Benedek Eleket.

Akkoriban nem tűnt fel, de most viszont majd' megőrülök tőle, hogy a mesékben kb. 3-4 váz van, amire felhúzzák a sztorit. Van olyan, ahol gyakorlatilag csak a nevek mások, de a cselekmény tökugyanaz. Ok, szerencsére ez csak engem zavar, Sári tök jól elvan a klisékkel, de hát ez a célja a mesélésnek, nemde?

Közben Bartoserika is visszakerült a könyvespolcra, igaz, nem a családjával, hanem Hanna utazásaival, ami amúgy szerintem nagyobbaknak való, de Sári azért nagyon szereti. A szöveg itt nem olyan bugyuta, mint az Annapetigergőben, de itt meg olyan nyakatekert, magyartalan, és gyerektelen mondatok vannak néha, hogy a hajam égnek áll tőle.

A legjobb viszont az, amikor Sári mesél. Tegnap este vagy 1 órán keresztül csavarintotta a történetet, a végén már nem tudtuk követni... De nagyon jót mulattam olyanokon, hogy "ott, ahol a kultafalku malac túl", meg "illendoen koszontotték a kilált, de nem úgy, hogy >>szia kilál!<<, hanem úgy, hogy >>felséges kilálom<<", illetve a bonyodalmak, miszerint "az olegasszon megmondta a kilálfinak, hogy a nappaliba és a hálóba bemehet, de a halmadik szobába ne menjen be, mert ott lakik a cúna, gonosz oldog. Így hát a kilálfi oda nem ment be". Már nem emlékszem, mi volt a sztori vége, de az biztos, hogy valamit "hét nappal és hét é'szaka" kellett csinálni.