Ma hajnali 5-kor arra ébredtem, hogy valaki havat lapátol. Borzasztó idegesítő volt, ahogy a fém lapát a betont karistolta. Mondom magamban, ki ez a barom, akinek nincs jobb dolga, mint a havat dobálni vasárnap hajnalban.

Kicsit jobban füleltem - és kiderült, hogy Cs. horkolt ilyen veszettül karistolóan. Ez volt az a pillanat, amikor átmentem Sári ágyába. Az meg szerencsére szabad volt, mivel a kisasszony már egy ideje csak a mi ágyunkban hajlandó aludni. Amikor megkérdeztem, hogy mégis mikor óhajt a saját szobájába költözni, közölte, hogy majd ha iskolás lesz. Hát igen, őt nem zavarja az apja horkolása.