Lehet, hogy direkt szívatom magam, de végül is örülök, hogy így alakult. Tegnap S-sel találkoztam, kislánya, Zsófi 4 hónapos. Angliában élnek, legutóbb a 8 hetes Zsófit láttam karácsonykor. Persze, akkor még minden rendben volt.

Úgy volt, hogy átmegyek hozzájuk, meglesem Zsófit, mert azért kíváncsi voltam rá is, aztán kettesben elmegyünk valahova. Így jó lesz, gondoltam, mert ott náluk lehet bőgni, mert azt azért sejtettem, hogy nem tudok bőgés nélkül ránézni egy ilyen kicsi babára, de aztán elmegyünk, és ennyi.

Végül nem így alakult. Egyfelől S. sógornője, aki 7 hónapos terhes, ott volt náluk, mert felújítanak. Persze, bőgtem, amikor találkoztunk, de végül is még a babáról is tudtam kérdezni. Utána kiderült, hogy S. nem tudott elég tejet fejni, így ha el akarunk menni, vinni kell Zsófit is (aki éppen aludt). Kicsit bepánikoltam, de amikor kihozta Zsófit, rájöttem, hogy nem lesz itt gond. Zsófi ugyanis egy kerek fejű, tejfölszőke, kék szemű, borzasztó nyugodt kisbaba - semmi, de semmi nem emlékeztetett benne Eszterre. Csak egy kisbaba volt, a barátnőm lánya, semmi több. Azért megfogni nem akartam...

Az étteremben a kislány ráadásul meg sem nyekkent, nyugodtan ült a hordozóban, és bámulta a csillárt. Néha ránevetett az anyjára, végül is aranyos volt. Na, ezt Sárival tuti nem lehetett volna ennyi idősen megcsinálni, emlékszem, egyszer családostul elmentünk nyaralni, amikor Sári 5 hónapos volt, és felváltva ettünk, amíg a másik a gyereket ringatta, szórakoztatta... Gondolom, Eszterrel sem lett volna másképp. Amilyen kis ficánka volt a hasamban...

Aztán Zsófi megéhezett, és S. megszoptatta. Végül is ebben sem volt semmi különös. Nem azt mondom, hogy nem szorult el a szívem, de ha nem lett volna ott Zsófi, és nem szoptatja meg, akkor más miatt fájt volna. Természetes, hogy S. szoptatja a lányát, ha éhes, és a lánya megéhezik, ha kell, ha nem, nem törődhet ő valaki másnak a fájdalmával, ha életösztöne azt diktálja, hogy most kell ennie. És ez így van jól. Nem sajnáltam tőlük a boldogságukat. Nekem is lesz még 4 hónapos babám, én is meg fogom szoptatni akár egy étterem közepén is, és akkor biztos, hogy én leszek a legboldogabb ember a földön. Mert én már tudom, hogy ez mennyit jelenthet!