Cs.-nek csöpögtetni kellett a szemébe, és nagyon félt. Sári odakuporodott az apja lábához, és próbálta nyugtatni:
-Ne félj, Apa, nekem is kellett csöppenteni a szemembe! Nem fáj! Tessék, itt a Danika, majd ő megvigasztal! – és ezzel odaadta Cs. kezébe a plüsskutyát.

Sári a tetoválásomat nézi.

-Eszter-jel. – mondja. - Olyan szép, ahogy Eszter bent van abban a labirintusban. Én is akarok egy tetoválást!
-Majd ha nagy leszel. – felelem. – Ha befejezted az iskolát.
-Miért csak akkor?
-Mert a tetoválás kicsit fáj.

Ezen egy kicsit elmereng, hogy hogyan fáj, és mennyire fáj, majd később, este az ágyban sírdogálva mondja:

-Anya, én inkább mégsem akarok tetoválást! Azt akarom, hogy a hátam olyan maradjon mindig, mint most!