Tegnap a temetőben Cs. felvetette, hogy sokszor eszébe jut, mi lett volna, ha Sárit nem szülesztik meg a 37. héten. Lehet, hogy a sokat szidott orvosok mégiscsak láttak valamit, mégis igazuk volt, és ha nem indítják meg a szülést idő előtt, akkor gond lett volna Sárival is?
Ha ez így van, akkor viszont Eszter halála sem volt véletlen (szerintem nincsenek véletlenek), oka volt, ami azt jelenti, hogy akár kivédhető lett volna. Vagy ki tudja, de mindenesetre az esetleges következő terhességnél is fennállhat akár ugyanez a probléma, már ha tényleg volt ilyen.
Tudom, hogy rám nagyon fognak vigyázni, ha egyszer eljutok addig, hogy vigyázhassanak rám. De nem tudom, lesz-e erőm, vagy bátorságom ehhez. Annyira kevésen múlik az emberi élet, néha elég, hogy valakinek a szemébe süssön nap, és kész... (efölött amúgy nem tudok napirendre térni, elmondhatatlanul sajnálom a kislányokat).
Lassan eltelik fél év, zöld utat kapunk a következő próbálkozáshoz... de ez akkora hülyeség, Eszter nem csak egy "próbálkozás" volt, nem csak egy "terv" volt, ami nem jött össze. Kicsit megcsalva is érezném őt, ha -amint lehet- nekifognánk újra. Persze, az eszemmel tudom, hogy ez hülyeség, de azt hiszem, időre van még szükségem. Hogy mennyire, azt nem tudom. Lehet, hogy egy örökkévalóság is kevés lesz...
Mondtok, amit mondtok