Sári valamelyik este kérdezte, hogy mikor kell mennie oviba. Mondtam, hogy még sokára, mire közölte, hogy az lenne a legjobb, ha sohasem kellene mennie oviba. Miért?-kérdeztem. Erre elkezdte felsorolni, hogy mennyivel több játék van az oviba, mint itthon. De hát ez nem rossz! – próbáltam ellenkezni, de végül kibökte, hogy azért nem szeret oviba járni, mert ott nincs TV, és mert egyedül van – mármint nélkülem.

Hát ez mind igaz. De azért próbáltam győzködni, hogy attól, mert én nem vagyok ott, még jól érezheti magát. És különben is nemsokára iskolás lesz, és az egészen más lesz (mondjuk, miért kellene örülnie egy szar ovinak azért, mert az iskola majd más lesz? – ezt a logikát én sem értem teljesen). És akkor kérdezgetett az iskoláról. Meséltem, hogy ott lesz majd mindenféle óra, mondjuk írás, olvasás, számolás, torna, rajz. Kérdezte, mit csinálnak rajzórán. Hát rajzolnak. De ő arra nem akar menni. Miért? –kérdeztem, az oviban is sokat rajzolnak. Igen, de az a gyerekek szerint csak irkafirka.

Írtam már róla, hogy Sári nem rajzol valami ügyesen. Azóta azért sokat fejlődött, ha ott ülök mellette, és mondjuk, embert rajzol, akkor kis segítséggel (elmondom, mije van egy embernek), mindent szépen a helyére tesz. Oké, pálcika-embert készít csak, de azért nem rossz. Valamelyik nap gombavárat rajzolt, volt szára, kalapja, tornyai, ajtó, ablak, minden. De sokszor valóban csak firkál. Gondolom, ez nem akkora baj, hagyni kell, hogy magától rajzoljon, de sajnos nem nagyon szeret. Mindenhez, amiben nem olyan ügyes, így viszonyul. Igyekszem bíztatni, gyakorlásra ösztönözni, de gyakran hasztalan.

Mindemellett annyira sajnálom! Ha tehetném, ott ülnék mellette, és minden csúfolást, mellőzést, bántást keményen megtorolnék. Tudom, ez sem válna hasznára – de amikor szomorúan meséli, hogy bántották, még ha pitiánernek is tűnik a baja, az olyan, mintha a szívemben forgatnák a tőrt. Jó lenne valahogy megvédeni, vagy még inkább, felvértezni ezek ellen a dolgok ellen. De ez, gondolom, személyiségből, és nem észből fakad. Engem, amennyire emlékszem, nem piszkáltak kiskoromban, vagy visszavágtam, ha igen. Amúgy is, én vezéregyéniség voltam az oviban, sokan vettek körül, nem voltak beilleszkedési gondjaim. Cs.-nek sem, de ez inkább a falusi környezetből következik – ott minden gyerek születésétől kezdve ismerte egymást. Talán az sem tesz jót Sárinak, hogy a csoportban ő a kicsi, a legtöbben egy évvel idősebbek nála. Lehet, hogy jobb lett volna az egykorú csoport a vegyes helyett, hogy ne túrják ki mindig a nagyok.

Mindenesetre még 3,5 hétig nincs ovi. Addig önbizalomra kell gyúrnunk.