Azt hiszem, a baj tényleg csőstül jön.

A Mamát a kórház után elvittük CT-re (most hagyjuk, hogy hány embert kellett lefizetni, hogy ne szeptember végére kapjon időpontot), aminek tegnap meglett az eredménye. Valószínűleg daganata van, operálni kell. Újabb jópár ezer Ft-ba fog kerülni, de úgy néz ki, hogy szerdán megműtik. Egy nappal azelőtt, hogy mi a tervek szerint nyaralni mennénk.

Természetesen egy operációnak a 80-hoz közel önmagában is van elég nagy kockázata, de egy vastagbélrák amúgy sem sétagalopp. Az meg csak hab a tortán, hogy Anyu az orvosok tanácsára nem mondta el a Mamának a teljes igazat, vagyis a rák gyanúját, hanem csak annyit mondott, hogy a szűkület nem fog magától meggyógyulni, és operálni kell. Szerintem meg kellett volna mondani, számomra ez morális kérdés, de természetesen asszisztáltam a kegyes hazugsághoz.

Remélem, a Mama is megbocsátja nekünk, ha előbb-utóbb megtudja az igazságot. Imáim másik tárgya, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel tudjon végigmenni az útján. Ezen kívül én azt hiszem, bármit el tudok fogadni, de azt hiszem, ő is.