Kicsit elkéstem már a karácsonyi meg újévi beszámolóval, a 2012-es évről pedig nincs nagy kedvem számvetést készíteni. Végül is nem lett vége a világnak – persze, kisebb világoknak (mondjuk az enyémnek is) igen, de azt az univerzum szerintem magasról leszarja. Ha minden jól megy, akkor van még pár milliárd évünk. Azt hiszem, az emberiség megérdemli a pár milliárd évnyi esélyt. Vagy mit.

A két és fél hetes szünetem után ma jöttem először dolgozni – és majdnem sírógörcsöt kaptam, annyira semmi kedvem nem volt ehhez! Sajnos, nap közben sem javult a helyzet, a tennivalóknak egyszerűen nem bírok nekiállni (fizikai fájdalmat érzek), úgyhogy csupa –távolról- hasznosnak látszó dologgal (pl. gépelés) próbálom elütni az időt. És még csak ¾ 3 van. Aztarohadt…

Családunk legkisebb tagja is ma ment először oviba ennyi szünet után – bár ő meglehetősen zökkenőmentesen viselte a korán kelést, a TV-nélküli kakaóivást és az egyedül öltözést (ez oviba-menős nap szabály!). Sőt, elmondása szerint alig várta már, hogy mehessen. Mondjuk, kíváncsi leszek, mi lesz a véleménye erről mondjuk holnap, de azt hiszem, bármennyire is igyekeztünk neki jó társaság lenni, eljött az az idő, amikor a felnőttek már nem elégítik ki Sári érdeklődését. Hitelesebben lehet királylányt játszani, ha egy gyerek mondja rá, hogy az…

Sári a karácsonyi szünetben amúgy leszokott a délutáni alvásról (én pedig éppen rászokni készültem), ellenben valami lassan oldódó álomport használhatott, mert minden reggel 8-9 között ébredt. Ilyen sem volt még, mióta világ a világ…

Egyik éjjel nagyon óbégatott, bemegyek hozzá:
S: Anya, miért hagytatok itt apával?
A: Itt hagytunk? Dehogy is! Itt van apa is a másik szobában!
S: De! Itt hagytatok egyedül, és elmentetek nélkülem megnézni a Geronimo Stiltont!
A: Jaaaa! Szerintem csak rosszat álmodtál! Anya és Apa nem menne nélküled Geronimo Stiltont nézni!
S: Ja, akkor jó. – majd elfordult, és aludt tovább.

Mindenkinek szarmunkamentes, reményvalóraváltós 2013-t kívánok! De elsősorban magamnak. Rám férne egy jó év!