A kerti medence jó befektetés volt. Persze, nem építettünk egyet, mert ahhoz kicsit magasabb fizetés kellene, csak vettünk egy "Sáriméretűt" valami bevásárlóközpontban. Amióta melegebb van, Sárit szó szerint úgy kell kihalászni belőle. Különösen mióta meglett a búvárszemüveg. Azóta a gyerek folyamatosan víz alatt van. Hogy mit néz, azt nem tudom, de már két-három kartempót lenyom a vízben. Mondjuk, többre hely sincsen. Hétvégén szerintem volt kb. fél óra, amíg nem volt a vízben. Addig járattuk a víztisztítót, ami viszont semmit sem ér, úgyhogy a medence szerintem lassan úgy néz ki, mint a Balaton hosszabb algás időszak után. Békáink még nincsenek - persze, ha Sárit nem számítjuk annak.

A medence lesz idén a nyaralás is, ui. a tervezett házátalakítás miatt idén nem nagyon megyünk sehova. Legalább is hosszabb külföldi túra most nem fér bele. Én egyenlőre jól viselem a gondolatát a tengermentességnek, de Sári és Cs. már eléggé zizeg miatta. A sógornőmék mondjuk felajánlották, hogy leviszik Sárit Horvátországba, de szerintem ehhez ő még kicsi. Azért 800 km mégiscsak 800 km, még ha semmi baja nem lenne, akkor is lehet honvágya, és oda nem tudok csak úgy elugrani érte. 

Így persze gond van az oviszünettel, mert van két hét, amikor nincs nagyon babysitter lehetőség. Csupa félmegoldást tudtunk csak szerezni, de majd csak elmúlik valahogy a nyár. Gondolkodom napközis táboron, de Cs. egyenlőre eléggé ellenállt neki, így Sárit még nem kérdeztem, hogy mit is szeretne csinálni. Kis községünkben lesz úszó- és lovas tábor is, de sima semmikülönös napközibe is be lehetne adni, amíg nem megyünk mi is szabira.

Most mondjuk nagyon besokalltam a munkától, alig várom már a szabadságot, még akkor is, ha csak a kertig tudok utazni. Ahhoz mondjuk kocsi sem kell. De ilyen melegben dolgozni - na az kegyetlenség.