Hogy mikor tudom ezt a posztot kitenni, arról fogalmam sincs, mert egész nap net nélkül tengődök. Pedig nem is a tanyán vagyok, még sincs éltető internet, köszönjük kábelszolgáltató. (Update: ezt tegnap írtam, ma már dolgozom, így net is van)

Azért voltam ma távol a munkától, mert ma csinálták a petevezeték-átjárhatósági vizsgálatot, ami sokkal jobban fájt, mint azt gondoltam volna. Azt hittem ugyanis, hogy akinek átjárható a vezeték (márpedig nekem tuti az, hiszen azonnal terhes leszek, amint egy pasi után elmegyek pisilni), annak nem fáj a dolog. Nos, itt szeretném eloszlatni a tévhiteket: de, annak is fáj. Ebből kiderül, hogy a lelet negatív, aminek persze egyrészt örülünk, másfelől meg tudtuk. A vizsgálat maga ugyanis abból áll, hogy kipeckelik a méhszájat (nekem zárva volt, így ki is kellett nyitni – na, aki szült már, az tudja, hogy nem ez a legfájdalmatlanabb tevékenységek egyike), majd egy katéteren keresztül kontrasztanyagot nyomnak a méhüregbe, ami feszít és görcsöket okoz. Ezután UH-val megvizsgálják a méhet, majd egy kis tűvel levegőbuborékokat juttatnak a folyadékba, ami visszaveri az UH-t. Ha a kis bubik mindkét petevezetéken megjelennek, és gondolom, eltűnnek, akkor az embernek nyert ügye van.

Aha. Nekem megjelentek, eltűntek, de ami a kettő között volt, legalább is bal oldalon, mert a jobbat nem éreztem, na, az nem volt kellemes. Úgy tudnám leírni, mintha egy szívószálon akartak volna egy diót átpréselni. Fájt, mint a fene. De nem tartott sokáig, és senki nem szólt rám, hogy kiabálok.

Utána sokáig görcsöltem, meg kicsit vérzek is, de összességében kibírható a dolog.

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy úgy néz ki, találtak valamit. Persze, nem a vizsgálaton, mert az –mondom- töknegatív, hanem a 60ezres vérvételen, amin pár hete voltunk. Kiderült, hogy trombózishajlamom van, ami önmagában magyarázná a vetéléseket és a halvaszülést is. A jó hír, hogy kezelhető, véralvadásgátlóval. A rossz, hogy azt senki nem tudja, valójában ez vezetett-e a siralmas statisztikámhoz. Így bennem van, hogy jó, ez is egy magyarázat, vagyis, ez csak egyféle magyarázat. Mi van, ha valami teljesen más bajom is van? Azt már úgysem vizsgálja senki, hiszen megvan ez a trombózizé, olyan, mint a szent grál, kész, menjél, adunk szurit, és szülj sok gyereket!

Egyébként pár tesztre még várunk, de tulajdonképpen egy vérvételt leszámítva megcsináltuk az összes vizsgálatot. Valahol örülök, amúgy, hogy találtam valamit, ami önmagában véve hülyén néz ki (ki örül annak, hogy agyvérzésben, vagy valami hasonló fincsi betegségben fog meghalni), de ha van valami, akkor van magyarázat, és akkor lehet ellene küzdeni… és ha tenni lehet ellene, akkor még remény is van.