Tegnap azt álmodtam, hogy valamiféle emlékezős felvonuláson vagy rendezvényen vagyunk, ahol Cs. és én egy üres játék-babakocsit tolunk. Rózsaszínt. Majd odajött egy régi évfolyamtársam, belenézett a babakocsiba, és megkérdezte, hol a baba. Kifakadtam, hogy szerinte hol a fenében…

6 hónap telt el... milyen kevés, és milyen sok. Hiányzik. Valamiért mindig az volt bennem, hogy fél év lesz a vízválasztó, és utána már - ha lassan is, de jobb lesz. Úgyhogy majd holnaptól jobb lesz. Nem lehet másképp.

Keresztgyerekünk a hétvégén –szülőkkel együtt- nálunk volt, és nagyon jól éreztük magunkat. G. és É. ki akartak jönni a temetőbe, de szombaton erre végül mégsem sikerült sort keríteni, mert későn értünk haza a fürdésből, Gergő elaludt, G.-nek tápszert kellett vennie,…

Ugyanott vagyok, ahol 13 hónapja. Ma megmértem magam, 61,5 kg vagyok, vagyis nagyjából annyi, amennyivel Eszter fogantatásakor indultam. Szart se teszek ezért, persze, elég az epekő diéta meg az állandó hasmenés. Már szinte semmit nem tudok megenni. Édességet, zsírosat, fűszereset…

Az jutott eszembe, hogy a gyerek nem ajándék az élettől/sorstól/istentől*. Mert ha az lenne, az már egy birtokviszonyt feltételez. Birtoklás persze van, de reciprok viszonyban. A gyereket nem én birtokolom, hanem ő engem. Én annyit tehetek, hogy elfogadom a létezését. Vagy a…