Annyira nehéz a teher, amit megint rámpakolt az élet! A remény, a vágy és a rettegés folyamatos görcsben tart. Szeretném, az életemnél is jobban akarom, ugyanakkor félek, hogy újra megtörténik, és azt nem élném túl. Olyan jó volna, ha nem kellene egyedül végigmennem az úton! Olyan jó volna, ha segítene! Ha nem csak én várnám, ha ő is velem együtt várná!

Vajon hol kezdődik az apaság?