Bár nem tudok sok gyerekverset vagy mondókát, azért én folyamatosan verselek Sárinak, jobb híjján szegényes repertoáromból, vagy improvizálok, olyanokat, hogy "Gye-re ba-ba, itt a ma-ma, ci-cit ad-na".

Ma viszont lóbálom neki a kedvenc pöttyös kendőjét és a "Hinta-palintát" szavalom hozzá (ezt kivételesen ismerem), amikor a versike közepén Sári aszondja: "Hö-hö-hö". Hát jól van, beszélget, de amikor ismét odajutottam, megint "hö-hö-hö"-zött. Harmadszorra, és negyedszerre is megismételte, három db. "hö" az "Ugorj a Sárira" résznél (utána "Zsuppsz!" és a kendő a Sári arcára esik), szóval ez nem lehetett véletlen. Még produkáltattam egy százszor a gyereket, mindannyiszor ügyesen "hő"-zött, majd megunva anyja mániáit sírni kezdett.

Szóval szerintem verselt.

Amúgy Sárikittyom mostanában rengeteget alszik, amit eddig a hétfői oltásnak tudtam be, de mivel ma már péntek van, és még mindig tart az álomkór, már nem tudom, mire gondoljak. nem tűnik betegnek, láza biztos nincs, és mégis, akár háton is durmol, mint egy cica. Kivéve, ha sétálunk. azt baromira utálja. El nem tudom képzelni, miért nem szeret ez a gyerek sétálni, pedig már mindenféle kütyüt aggattam a babakocsi plafonjára, hogy ne legyen neki unalmas, de ha nem alszik, akkor ordít, akkor is, ha kiveszem, dajkálom, vagy esetleg szoptatom (ez már egyáltalán nem okoz gondot, levetkőztem minden gátlásomat). Csak akkor nyugszik meg, ha behozom. Szeretném, ha szeretne sétálni, mert én akár 3-4 órát is rászánnék a tologatásra, de ő egyszerűen megvétózza a dolgot. Any idea?