Az autópálya-pihenőre 10 egyforma busz érkezett be. Az emberek elözönlötték a parkoló minden négyzetméterét, nyújtózkodtak, cigarettáztak, kiabáltak, sétáltak, beszélgettek. Végignéztem rajtuk, szinte mindegyikről sütött a szegénység. Általában kinyúlt pólóban, melegítőben és gumipapucsban voltak, nyomorultul néztek ki, ahogy a sorukra vártak a konténer-WC-éknél. Csak néztem őket, és arra gondoltam, milyen csúnyák ezek a férfiak és nők, akik ki tudja, milyen nyomorból utaznak a ki tudja milyen életbe (?), hogy kulik munkával kuporgassanak össze pár fillért, amiből kicsit kisebb szegénységbe érhetnek. 

Elnéztem őket - ezek az emberek köpködtek, szemeteltek, koszosak és nyúzottak voltak. Lenéztem őket - rondák voltak, igénytelenek voltak, buszon nyomorogtak hosszú órákig, talán napokig, hogy feketén, éhbérért, szünnap nélkül szedjék a spárgát, építsék a nyaralókat, vagy pucolják az autópálya WC-ket valahol nyugaton, ahol senki nem áll velük szóba, talán a nyelvet sem beszélik, és ahol még jobban lenézik majd őket, mint én.

Ez Európa. Unió. Ahol egyenlőbbek vagyunk, csak mégsem.