Tegnap megjött a menstruációm, 16 hónap után először. Nem fogadtam kitörő lelkesedéssel,ui. azt hittem, még van legalább fél évem. Sári ugyanis kitörő lelkesedéssel szopizik a hozzátáplálás ellenére - illetve ezek szerint inkább csak cumizik, de azt ugyanannyiszor, ahányszor korábba, sőt, mivel dúl az éjszakai műszak is, még inkább többször.
Nyilván azért jött meg, mert kevesebb a tejem. Kicsit szomorú vagyok, mert ezek szerint a testem részben a következő projektre készül, másrészt örülök, mert mintha kicsit visszakaptam volna a nőiességemből (bár babát kihordani, megszülni és szoptatni a nőiesség egyik legelemibb megnyilvánulása - akárcsak a menstruáció).
Cs. annyit mondott: akkor jöhet a kistesó (aki reményei szerint fütyis lenne)? Én azért várnék még egy kicsit... ahogy a kolléganőm fogamalmazott, a felejtőhormonokat. Bár nekem igazán nincs mit elfelejtenem, szeretném, ha a testem újra egy kicsit csak az enyém lenne - és végre elszívhassak egy szál cigit, és megihassan egy üveg sört.
Na, és ezek után jöhet az öcsike (vagy hugica - amilyen Cs. formája).
Mondtok, amit mondtok