Tegnap szar napunk volt: amúgy is ki vagyok bukva ezen a hallottak napjától, de Sári sem javult semmit sem. Vagy aludt, vagy sírt. Egész nap hőemelkedése volt, aztán mivel estére újra felment 38,5 fölé a láza, így megkonzultáltam az orvossal, aki szerint akkor kezdjem el neki adni az antibiotikumot (a lázcsillapítás mellett persze). 

Cs. persze mondta, hogy ő megmondta már az elején, és ha akkor beadom a gyógyszert, akkor már semmi baja sem lenne - de ezt úgy bírom, mert csak okoskodik, de végeredményben tőlem várja el, hogy meghozzam a döntést. "Jóhogy, mert Te vagy az anyja!" - mondta később, és ezzel akkor el van intézve.

Mindegy, most csak egy dolog érdekel, az, hogy szegény Sári végre jobban legyen. Ma reggel mondjuk nagyon sokáig aludt önmagához képest, és kicsit vidámkodott is, de aztán 1,5 óra múlva újra elfáradt, úgyhogy most megint szunyál. Szegénykém úgy lefogyott! A combijáját korábban két kézzel alig értem át, most meg lötyög rajta a bőr. Bár mindig elfogadja a cicit, de szerintem nem igazán szopizik, és csak és kizárólag a csirkehusis bébiételt ette meg, de azt is csak ebédre. Úgyhogy nem csoda, ha kiesik minden ruhájából. Emellett tök erőtlen, ha felveszem, csak úgy rámborul, nem igazán csücsül a kezemen, mint korábban.

De most akkor talán hatni fog ez az antibiotikum, és visszakapom a virgonckát a takonybaciktól. 

Mondjuk az a legrosszabb, hogy nem értem, miért betegedett meg ennyire, mikor szoptatom. Úgy tudtam, hogy az anyatej immunerősítő, ezért amíg szopizik, nem kaphat el ilyen betegségeket. Eygébként én is és Cs. is betegek vagyunk, persze közel sem annyira, mint Sári, de az is lehet, hogy egy ideje már ping-pongban fertőzzük egymást.

Karantén kellene.