Ez a kis sz*ros mostanában egyre több új dologgal lep meg nap mint nap.

Tegnap például elkezdett grimaszolni. Felhúzza az orrát, összeráncolja a szemöldökét, és szuszogásszerű hangot adott ki, de szerintem inkább azt szeretné mondani, hogy grrrrrr, mert olyan kis mérges arcot vág, hogy öröm nézni. Mivel erre a pofára szinte kivétel nélkül mindenki utánzással és vihogással reagált, így Sárikitty egész nap ilyen képet vágott. Én már gondoltam, úgy marad.

Este aztán fürdetéskor meghaltunk az apjával a röhögéstől: csücsült a kádban, fogott valami fürdőjátékot a kezében, és kézzel-lábbal eszeveszetten csapkodta a vizet, miközben folyamatosan grimaszolt vagy vigyorgott. Szemmel láthatóan direkt azért csinálta, hogy minket szórakoztasson, haláli volt!

És szülinapi ajándékként csak egyszer kelt fel éjszaka, fél 4 körül, persze, akkor már hiába akartam volna vízzel itatni, csak a szopi kellett neki. De így teljesen tűrhető volt az éjszaka, és én is egész kisimulva ébredhettem. 

Úgy határoztunk (az én felvetésemre), hogy idén perszonalizáljuk a karácsonyi képeslapküldést, mégpedig oly módon, hogy egyedi képeslapokat tervezünk és gyártunk. Ehhez nem kell más, csak egy cuki fotó a kismanóról, mondjuk, épp amint anya sapkájában trónol - és mivel jó kislány volt az éjjel, úgy gondoltam, reggel meg is ejtem a fotózást. Igen ám, de ez a kis rafkós már tudja, hogy ha fényképezés van, akkor villanás is van, amit nem szeret, ergó, be kell csuknia a szemét, ha kattan a gomb. Emiatt szinte lehetetlen volt olyan képet készíteni, ami nem grimaszol, vagy nyitva van a szeme. A legjobban sikerültön is úgy néz ki, mint a mongol hordák vezére, Saru-kán.