...lett a Sárikittyom. Na, persze eddig sem tűrte rezzenéstelen arccal, akármi is történt körülötte, ezt inkább úgy értettem, hogy most már bizonyos dolgokra bizonyos módon -mindig ugyanúgy reagál.

Ilyen például a tapsikolás. Sokat szoktam játszani vele a "Süti, süti kalácsot" c. örökbecsűt, így már ismeri ezt a mondókát egy ideje, tudja, hogy tapsolni szoktam közben. Pár napja ő is elkezdett valami tapsikolás-szerűt produkálni, és bár még nem nagyon ad ezzel ki hangot, de tetszik neki a játék. Ha elkezdem mondani a mondókát, nem is kell tapsolnom, mert ő csinálja. Vagy ha tapsolok neki, leutánozza.

Tud pápázni, ezt már írtam. Jó, ez azért enyhe túlzás, inkább azt tudja, hogy ha valaki integet neki, akkor pápázni kell, de mondjuk azt még nem érti, hogy azért, mert elmegy valaki. De hát itt kezdődik az interaktivitás, nem?

Aztán szuszizik redíthetetlenül, különösképpen akkor, ha valaki szuszizik neki. Olyan édes, ahogy grimaszol, mindig Cs. unokatestvérének a kisfiát juttatja eszembe, aki már jóval nagyobb volt, mint a Sári, amikor egyszer találkoztunk, és Cs. valami olyat mondott neki, hogy ne huncutkodjon, vagy ilyesmi. Mire a gyerek összerácolta a szemöldökét, felhúzta az orrát, fenyegetőn előredugta a mutatóujját, és rákiabált Cs.-re, hogy ha így viselkedik vele, akkor Cs. majd nem kap kólát. Na, Sári épp így néz ki, mint ez a kisfiú.

A kúszást is gyakorolja a kisasszony, kiderült, hogy a búgócsiga is van olyan izgalmas, mint a papucsom, de azért nem gondolkodik elérhetetlen távlatokban a drágám, ui. 50 centinél többet semmiért nem hajlandó megtenni. Ha a hegy nem megy Mohamedhez... - ez esetben Sári a hegy, Mohamed a játék, és anya, aki segít rajtuk, hogy összetalálkozzanak.

És végül - padadadam: ma ebéd közben, amíg a dédije vigyázott a lurkóra, mit hallok:

-Mondd kisleányom, szépen, BA-BA!

-Vaaa-vaaaa-vaaa!

-Ügyes vagy! Mondd: A-NYA!

-A-ja!

...és úgy csilingelt a kis hangja, mint valami csengettyű! Dédi beszélni tanította, Sári pedig vigyorogva mondta, mondta, persze, csak ilyen egyszerű kis szavakat, de olyan édes volt. Tudom, ez másnál nem olyan nagy dolog 9 hónapos korra, de nálunk ez még sosem volt! Csak berregett, maximum ööö-zött, de most szép kristálytiszta szótagokat ejtett! Láttam én már egy ideje, hogy próbálkozik formálni a szájacskáját, de ha megvolt a megfelelő mozdulat, valahogy sosem jött ki hang a torkán - már csak akkor rezegtette meg a hangszálait, amikor csukva volt a szája. De lehet, hogy csak nem akart bénázni, és megvárta, amíg biztosra megy.

A dédi-féle produkció után persze én is mondogattam neki mindent, de nálam maradt a Va-va-va-ba-ba-ba-nál. 

És holnap már 9 hónapos, el sem hiszem, milyen nagy már!