... ennek a gyereknek az agya. Képtelen vagyok betelni vele, hihetetlen, mennyit tanul nap, mint nap.
Vegyük például a pelenkázót. Az alján fiókok vannak, és én még unatkozó kismama koromban kidekoráltam mindenféle figurával. Fent egy gomba, középen egy halacska, alul egy házikó. Na már most, Sári odaevickél a pelenkázó környékére (kb. akárhol van a szobában, a környékén van, de ezt most hagyjuk), és elkezdi mutogatni sorba a figurákat, én pedig mindre mondom a nevét. Mivel azonban ez így unalmas lenne egy idő után, ezért rendre hozzáteszem, hogy a halacska mit mond. Tátog, ugyebár. Úgy két kör után Sári velem együtt tátog, újabb pár említésre pedig már előtátognom sem kell, csak megkérdeznem, hogy mit mond a halacska? Ő mutatja a halacskát, és tátog. Később, amikor már nem vagyunk a szobában, nem látja a halacskát, de említésére tátogni kezd, az apja legnagyobb csodálatára.
Most egyébként minden "gu". Szituációtól függően azt jelentheti, hogy apa, anya, add ide azt ott, mit vonyít a kutya már megint, bekakiltam, pukkoltam, hagyj békén, gyere ide, vegyél fel, ésatöbbi, ésatöbbi. Nincsen variálva, nemes egyszerűséggel mindenre alkalmazható.
Ma délelőtt pedig felfedezte magának a WC-t. A toalett egyébként épp az ő szobája mellett van, ami nem túl szerencsés, tekintve, hogy este alig merek elmenni pisilni, nehogy felébresszem. Most ugyan az ő szobaajtaja be lett hajtva, de a WC ajtó nyitva maradt, és Sárinak már egyáltalán nem okoz gondot úgy kinyitni az ajtót, hogy ő is kiférjen. A legújabb kúszási technikájával (miszerint a tenyerével húzza magát, a lábával meg rugdos, mintha lendületet akarna adni magának - kövön és parkettán nagyon hatékony, szőnyegen túl nagy a súrlódás) átevickélt a küszöbön, és meglátta Őt. A wécécsészét. Engem ugyan már látott ülni rajta, most is nagyon kacsingatott rám, mutogatott és gu-zott, hogy nekem ott a helyem, de elmagyaráztam neki, hogy én csak akkor megyek oda, amikor muszáj. Kicsit szemezett még vele, majd összeszedte a bátorságát, és elindult befelé. A küszöb kb. a hasáig ért, amikor inába szállt a bátorsága, és inkább kitolta magát a WC-ből, gondoltam, ráér még a ház ezen helységét felfedezni, és kideríteni, hogy az a furcsa szék mire való.
Március 3-ra kaptunk időpontot az immunológián, úgyhogy most megint dillemában vagyok a szülinapi zsúrokat illetően. Ha elmúlik a járvány, szerintem megyünk/rendezünk valami bulit.
Mondtok, amit mondtok