Ennyire elb*szott napom is régen volt.
Sári negyed 6-kor kelt (tegnap fél 6-kor), és mivel ma én voltam az éjszakás, nekem jutott a nemes feladat, hogy visszaaltassam. 6-ig nincs szopi, bár tegnap megkegyelmeztem Cs.-n, és adtam Sárinak fél 6-kor, de ha ma is kapásból megszoptatom, akkor holnap tuti, hogy 5 előtt már kukorékolni fog. Így háromnegyed 6-ig küzdöttünk, amikor is megszoptattam, de vagy fél órát nyammogott, mire visszaaludt. 7-ig, de akkor már Cs.-é volt a leányzó, úgyhogy én fél 9-ig alhattam, ami alapvetően jó dolog lenne, ha emiatt nem csúszna el az egész napom, és nem esett volna a torna épp ebédidőre... na mindegy, a megszokások rabja lettem, rosszul viselem, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem.
Aztán, tegnap elkezdtük szervezni Sári szülinapját, persze későn, de nyilván azért, mert eddig nem tudtam eldönteni, mit csináljak. Persze, emiatt egy csomó ember nem ér rá, úgyhogy a végén talán ha ketten el tudnak jönni Sárihoz. Jó, tudom, neki tökmindegy, hogy ki jön és miért, de akkor is, szerettem volna, ha többen lesznek. Ráadásul S. sem jön haza májusig, holott Karácsonykor, amikor utoljára találkoztunk, még úgy volt, hogy márciusban biztos hazajön. Ez van, amikor egy közeli barát (akinek nincs gyereke) Angliába költözik. Kicsit rosszul is esik, meg ugye rossz is, úgyhogy írtam is neki egy rossz hangulatú levelet - amire még nem válaszolt.
Tegnap továbbá írtam egy emailt a főnökömnek, mert januárban azt írta, hogy márciusban beszéljünk a munkáról. Ma válaszolt: két sorban közölte, hogy nincs semmi, amit fel tudna ajánlani. Tavaly januárban, amikor abbahagytam a munkát, az összes lehetséges fórumon közöltem velük, hogy 1-1,5 évet szeretnék maximum itthon lenni, utána part time-ban, location free pozícióban jönnék vissza. Ezt azóta legalább ötveszer el is mondtam nekik újra, ezért most kicsit rosszul esik, hogy két sorban elintézik, hogy nincs meló. Szar érzés, ha az ember nem kell... Cs.-nek sincs semmi kilátásban, mondjuk, szerintem nem is töri magát ezerrel, hogy legyen.
Na, és slusszpoénként, Anyu ma azzal jött haza, hogy bevezetik náluk a 4 napos munkahetet, és elvonják az összes juttatást - mondjuk, ez már nem menti meg a csődtől a céget, csak eltolja egy-két hónappal.
Az Euro ma 315 volt - még szerencse, hogy van egy kis pénzünk Euroban, na meg lakáshitelünk svájci frankban...
Mondtok, amit mondtok