Természetesen benyaltunk egy újabb betegséget a rokonoktól, de hát miért is történt volna másképp. D. volt taknyos, amikor itt voltak, kicsit mérges is voltam a sógornőmre, de végeredményben belátom, hogy annyira régóta készültek már hozzánk, hogy nyilván nem volt kedve lemondani egy kis nátha miatt. Amikor hazaértek tegnap, küldött egy sms-t, hogy D.-nek 39 fokos láza van, erre Cs. közölte, hogy fáj a torka, és gyengének érzi magát, délután pedig a dédi dőlt ki. Sári szerencsére jól volt, még meg is jegyeztem magamban, hogy ha ezt sem kapja el, mint az eddigieket (jópár beteg gyerkőccel találkoztunk, és sosem lett beteg), akkor ez a baba egy kőszikla, biztos, hogy nem immunhiányos.

Erre ma délutánra 38,5 fokos lett a láza, úgyhogy elugrottunk az orvoshoz, aki szerint piros a torka is, úgyhogy írt antibiotikumot, meg lázcsillapítót, de egyenlőre kivárunk. Ahogy a múltkor. 

Sári amúgy most tombol: lement a láza, evett szépen, sikongat, mászkál, motorozik, olvas, és most, hogy aludnia kellene, természetesen nem alszik. 

Remélem, gyorsan túl leszünk ezen a betegségen - és nem szenvedünk vele annyit, mint a múltkor.

Mellesleg, én is kókadozom...