Május elsején Cs. egész nap azon morgott, hogy a hülye albérlők miatt, akikhez fel kellett menni elszámolni, mert felmondtak, nem tudtunk elmenni hozzájuk majálisozni. Én mondjuk ezen az egész majálisozáson nem vagyok úgy fennakadva, és amúgy sem volt semmi kedvem utazni, de szerinte ilyenkor szoktak a legjobb bulik lenni - legalább is feléjük.

Mindegy, mert végül így is elég tevékenyen telt a hétvége: Cs. és én (de persze leginkább ő) elkezdtük csinálni Sári játszóterét. Azt, amit megálmodtunk neki, még a legolcsóbb helyeken is 200ezer Ft-ért adják, úgyhogy ha a munkát is beleszámoljuk, akkor is sokkal olcsóbban jön ki, ha mi csináljuk, és legalább olyan lesz, amilyet akarunk (vagy olyasmi).

Egyébként ámulok és bámulok, mert Cs. olyan ügyes, és olyan lelkes az ilyen "I do it my way" dolgokban, nem is értem, miért nem lett inkább asztalos, vagy ilyesmi, ez ezerszer neki valóbb munka, mint a hülye kereskedelem. Olyan pikk-pakk összedobta a keretet, én pedig lefestettem, úgyhogy mindent összevetve kb. 1,5 nap alatt lett egy normális hinta- és csúszdaállványunk. Még csak olyan 50%-os a dolog, egyfelől mert még egyszer le kellene kennem az egészet, és a csúszda mögé hátulra lesz építve egy kis terasz, tetővel, hogy olyan vártorony-szerű legyen, no meg létra is kellene (bás Sári rendületlenül a csúszdán akar felmászni). A csúszda pedig a homokozóba fog érkezni, ami a napokban kell, hogy elkészüljön. Igaz, hogy a Manó még a felét sem tudja igazán használni ennek az egész építménynek, de a hinta és az apával csúszdázás eddig jelesre vizsgázott.

Mondjuk, jellemző ránk, hogy amikor Cs. mesélte a nővérének, hogy mit épített, az első reakció az volt, hogy úgysem fog rajta sosem játszani. Ami igaz, hogy nyilván a játszótér érdekesebb, mert ott vannak más gyerekek is, de azért ha Sárinál lesz gyerekzsúr, biztos ő lesz a legmenőbb az apja által épített vár-csúszdával!

Anyák napjára Sáritól azt kaptam, hogy végre jól kialudhattam magamat. A prüntyő ugyanis szokásával ellentétben éjjel nem ébredt fel egyszer sem, és amikor hatkor jelentkezett a szopiért, akkor is édesen visszaaludt mellettünk, egészen 8-ig! Idejét sem tudom, mikor aludtam utoljára ennyit! Ráadásul reggel a cuppanós puszit gyakorolta a gyerek orrvérzésig, és igaz, hogy mára nem nagyon akar emlékezni rá, de azért jól esett, hogy összenyálazott (az apját is).