Mozgalmas napokon vagyunk túl, aminek az az oka, hogy mostanában nap mint nap útra kelünk, és meg sem állunk hol Pestig, hol pedig Siófokig (csak hogy az autópályán mindkét irányba elinduljunk).

Szerdán ismét összehoztunk Márkot és Sárit, akik -mondhatni- újfent csak egymás játékaitól hatódtak meg, mintsem egymástól, de azért aranyosak voltak, főleg, ahogy lesték, hogy mihez nyúl a másik, és mit lehet elszedni. Azért azt be kellett látnom, hogy Sári főleg akor volt elemében, mikor a ház ura aludni tért, mert ekkor nemcsak anyát, de más anyját is lehetett bűvölni - és mi tagadás, Judittal nagyon jóban vannak... Pedig a kisasszony is fáradt volt, ezt onnan tudom, hogy állandóan megágyazott magának a pelenkázóbetéttel, majd ráfeküdt, de amikor le akartam fektetni Juditék ágyában, talált magának valami mesekönyvet, és hangosan kommentálni kezdte, úgyhogy félő volt, hogy a szomszéd szobában durmoló Kisvacakot majd felébreszti - így hát inkább kimenekítettem a helyzetből. Amikor aztán az ifiúr is felébredt (felébresztettük?), elmentünk sétálni és játszóterezni, ahol is Sári rájött, hogy a csúszdán arccal előre a legjobb lecsúszni - persze csak úgy, ha anya még fogja. Szegény Márknak itt is kijutott a lányomból, aki megszerzett magának egy katicabogaras labdát (ami amúgy természetesen Márké), mire Kisvacak természetesen magának szerette volna jogos tulajdonát. Sári nyilvánvalóan ezt nem hagyta annyiban, ezért kikapta a labdát Márk kezéből, mire szegénykém igazi csalódott sírásban tört fel! Sári ettől meg úgy megijedt, hogy a labdát is elejtette, bőgni is elkezdett, úgyhogy legalább Márk abbahagyhatta... Vicces volt, lehet, hogy ezek ketten nem lesznek haverok... 

Tegnap Cs. szülinapja volt (33 - Krisztusi korba lépett), ezért úgy döntött, aznap nem építi a garázst (ez az új hobbija). Így lecsapva arra, hogy apa szabad, elcipeltük őt is a Ringatóba (azt mondtam neki, hogy az anyukák általában oda meg vissza vannak attól, ha egy apuka is csatlakozik hozzájuk, és megígértem továbbá, hogy nem kell a földre ülnie, és énekelnie sem). Amikor meglátta az első anyukát miniszoknyában (tényleg csinos volt a csaj, és a szoknya nagyon mini), majd megkérdezte, hogy tényleg a földön szoktunk-e ülni, addigra már szerintem akarta is az egészet... Mindenesetre más apuka nem volt, Sári is ki lett rittyentve a nagy alkalomra, ehhez képest az egész Ringató elég kaotikusra sikerült. Az van ugyanis, hogy összevontak két csoportot, így a maradék egyben rengetegen vagyunk, és ahogy kell, a rengeteg gyerek rengeteg felé szalad. Az anyukák meg nem utánuk, hanem inkább traccsolnak, így van egy elég nagy alapzaj, amit nem lehet olyan jól túlénekelni. Ráadásul a piciknek, mint Sári is, a 9.40-es kezdés egy kicsit későn van, úgyhogy ő tegnap konkrétan majd' elaludt a nagy nótázás közben, de legalább is nagyon rezignált volt, úgyhogy nem tudtam villogni vele az apja előtt, hogy micsoda kis ügyes, emrt tapsolni szokott, sőt, néha még énekelni is.

Cs. persze rögtön levágta, hogy ez az egész Ringató csak az anyákról szól, hogy végre felöltözhessenek és kimozdulhassanak otthonról, mert szegény gyerekeknek egyrészt foglamuk sincs, hol vannak, másrészt rohadtul semmi kedvük az egészhez, és amúgy is, jó drága. Szóval ment a szokásos fikázás, csak sajnos azt nem vette észre, hogy nagyjából az életemet szólja emígyen le, úgyhogy meg kell jegyeznem, milyen jól esett a dolog. 

Mindenesetre Sári tényleg nagyon fáradt volt, mert amikor hazaértünk, majd' elaludt a pelenkázón, úgyhogy megkérdeztem, akar-e csicsiskálni (bólogatott, pedig erre sosem bólogat), úgyhogy betettem a kiságyba, ahonnan ugyan kikéredzkedett, de rádőlt a mellkasomra, és rajtam elaludt. Amiután becsempésztem a kiságyba, a nagy melegre avló tekintettel Cs. kitalálta, hogy menjünk el fürödni a Velencei-tóra. Mivel a természetesen vízektől kicsit féltettem Sárit, így inkább valami bababarát fürdőt javasoltam, úgyhogy úgy döntöttünk, leugrunk Siófokra, a Galerius fürdőbe, mert erről már sok jót hallottam. Igen ám, de Sárinak nem volt úszópelusa, úgyhogy gyorsan elszaladtunk azt is venni. A gyorsan aztán nem is lett olyan gyors, ugyanis sem a Müllerben, sem a Tescoban nem lehetett eldobhatót kapni, a Kenguruban pedig összesen 2 db nem eldobható volt, azok is S-es méretben (kb. 6 kg-ig). Így kénytelen voltam még a Brendonba is elmenni, ahol végül vettünk mosható úszóbugyit, 3 290 Ft-ért (!), de ez alá elvileg már semmi nem kell. 

Sári természetesen (ebéd nélkül) 3 órát aludt, úgyhogy csak 3 körül tudtunk indulni a fürdőbe, de végül is nem volt baj, mert így legalább kipihent volt a kisasszony. Kicsit izgultam, hogy mit szól majd ennyi vízhez, mert eddig a fürdőkádnál nagyobb térfogatot még nem nagyon látott, és mit ne mondjak, eléggé meg is volt illetődve - az első 5 percben. Utána viszont nagyon élvezte a pancsolást, nagyjából ki sem lehetett (volna) hozni a vízből, csak sajnos sem a víz- sem a levegő hőmérséglete nem volt annyira meleg, hogy órákig áztassuk benne a popsiját, és 10-15 perc után már rendesen lilult a szája. Ráadásul még a gyerekmedence is nagyon mély volt neki, mármint mindenhol leért a lába, de lecsücsülni a vízben pl. még a legsekélyebben sem tudott volna. Így megállapítottam, hogy mindenképpen kell neki úszógumi (Cs. szerint karúszó, de szerintem azzal azért kell egy kicsit gyakorolni), mert az, hogy egyfolytában tartani kell, nem túl jó program nekem. Ráadásul ő még nem érti, hogy a fejét ki kell tartani a vízből  így aztán jó sokszor nyelt vizet, de végül is ez nem szegte kedvét a pancsolástól. Az élménymedencébe is bevittük egy rövid időre, de az tényleg hideg volt neki, a termálvízbe pedig, ami tényleg pisimeleg, sajnos babákat nem javallott fürdetni. 

A fürdő egyébként tényleg nagyon szép, és jól meg van csinálva, van pl. egy szuper baba-mama szobájuk egybekötve a gyermekmegörzővel, de mégis alapvető dolgokra nem figyeltek oda. Pl. a baba-mama szobába, ahol a létesítmény egyetlen pelenkázója van, csak száraz ruhában lehet bemenni - vagyis akkor nem, amikor kijössz a vízből. Ez azért is hülyeség, mert a fürdőbugyit én mindig levettem a gyerekről, amikor kihoztuk a medencéből, ergo akkor (is) kellett pelenkáznom, de nem mehettem be a pelenkázóba, mert vizes voltam. Ráadásul amikor mentünk volna öltözni, azért le akartam tusolni Sárit, ezt viszont csak úgy tudtam megoldani, ha nem akartam (mezítláb) a tus alá állítani, ha a kezembe fogom. Így nyilván (meg amúgy is) én is csurom víz lettem, de előbb nekem kellett megszárítkoznom és felöltöznöm ahhoz, hogy Sárit bevihessem a pelenkázóra. Mert az öltözőkabinokban nincsen erre elég hely, örültem, hogy a törülközőbe bugyolált gyereket egyáltalán le tudtam ültetni a padra a kabinban, és szegénykém elég tikkadt volt ahhoz, hogy ne akarjon elkóricálni. 

Mindent összevetve azért elég jó volt a hely is, és a program is, szerintem sűrűbben fogunk járni a jövőben. Szeretném, ha Sári szokná a vizet, jó lenne, ha biztonsággal lehetne ilyen fürdőkbe vinni, mert ez egy olyan kikapcsolódás, amit Cs. is és én is szeretünk. Arra jöttem rá, viszont, hogy ha hármasban megyünk, akkor gyakorlatilag lőttek a közös szaunázásnak (Sárival azt nem lehet), a közös melegvízben való ejtőzésnek (azt sem), mert vagy vinni kell Sárit is, vagy csak az egyikünk tud menni. A gyermekmegörző sem megoldás, mert egyrészt nem hagynám ott, másrészt csak két év felett lehet egyedül otthagyni (afölött pedig már elvan egyedül is a vízben - vagy legalább is nagyjából). Szóval vagy visszük a mamát is, vagy többen megyünk. Ez van. Any volunteer?