Szombat és hidegfront lévén Sárikittyom hajnali 5 órás keléssel örvendeztetett meg minket, és mivel én voltam az éjszakás (a műszak 6-ig tart), ezért az én feladatom volt a visszaaltatási kísérlet - természetesen eredmény nélkül. Emiatt aztán 5.50-kor könyörtelenül átpasszoltam a gyereket az apjának, és az utolsó emlékképem az, hogy Cs. megy előre, Sári utána, de a küszöbnél azért összetalálkoztak, mivel Miss Óvatosnak ott még kell egy kis segítség. Egyébként mentek pelust cserélni - legalább is én így tudtam.

Szinte azonnal visszaaludtam, és még valami olyasmit is álmodtam, hogy Cs. nem viszi ki Sárit, pedig már rég elmúlt 6 óra, és még veszekedtem is vele, hogy most mit szívat itt engem, mert így senki sem alszik, blablabla. Ez persze csak álom volt, mert 7-kor Cs. beront a szobába, hogy vészhelyzet van, és keljek azonnal, a gyerek ugyanis összekakált mindent! (Ok, sűrgős eset, de azért szerencsére nem vészhelyzet...).

Történt ugyanis, hogy Sári "közölte" az apjával, hogy ő márpedig nem akar pelust cserélni, hanem inkább azonnal menne Teletabit nézni, ami még az ágyikóban be lett neki ígérve. Cs. gondolta, hogy végül is mi baja lehet, úgyis mindig reggel szokott kakilni, így legalább nem pazarol el egy pelenkát sem. Aztán ő lefeküdt a kanapéra, Sárit is felültette, betakargatta, beindította a DVD-t, majd arra ébredt, hogy Sári keltegeti, ugyanis vége lett a Teletabinak (ötvenvalahány perc...). Szuper, legalább ő is kipihente kicsit magát, gondolta, amikor furcsa szagot észlelt - áááá, hát a gyerek tényleg kakilt. Na, irány a pelenkázó, ki is készített mindent, közben Sári a szőnyegen tett-vett, majd amint felemelte a lányát, észrevette, hogy a szőnyeg bizony kakis. Ahogy nézte végig az útvonalat, kiderült, hogy nemcsak a szőnyeg, de a padló, a kanapé és a pokróc is tiszta trutyi, mindennek tetejében a gyerek egész alfele barnult, és csak egy icipicire volt attól, hogy jól összetapicskolja magát a kezeivel. Így hát rohant értem, hogy ő fel tudjon takarítani, amíg én a leányzót csutakolom. 

Sárit egyébként nem különösebben zavarta a dolog, sőt, érdeklődve vizsgálgatta (volna) a rajta szétkenődött darabkákat, de azért szemfüles voltam, így nagyjából sikerült megakadályoznom, hogy a kezei közé kaparintsa a dolgokat. Azt viszont már nem, hogy a lábacskáival szétkenjen egy kisebb adagot a kádon, de mivel azt úgyis lemostam, a kádat pedig kisikáltam, így ezt a tapasztalatszerzés és a világ megismerésének számlájára írom, mint kevésbé kívánatos, de nem tragikus eseményt.

Egyszóval Cs.-nek jó tanulság volt ez az eset, hogy a gyereket márpedig tisztába kell tenni - ezért vettem neki bugyipelust, ha nagyon nem akar megmaradni a hátán, akkor azt akárhol rá lehet adni. és elvégre azért mégiscsak az apja az erősebb...