Amikor még terhes voltam, és mindenáron akartam valami"kommunikációt" kicsikarni Sári és köztem, elég bénán a magzatnak való éneklést választottam. Nem énekeltem neki sokat, mert teljesen természetellenesnek tűnt az egész szituáció, de cserébe egy jó béna dalt választottam: méghozzá a Vuk főcímdalát, mert valami oknál fogva az a kényszerképzetem volt, hogy muszáj gyerekdalnak lennie, és ez volt az egyetlen gyerekdal (a dr. Bubó mellett), ami megvolt mp3-ban, ergo be tudtam tanulni.

Aztán amikor életemben másodszor láttam Sárit, vagyis igazából "normálisan" először, mert az első kb. 1 perces látogatás volt, mivel utána ki is küldtek, akkor valamiért ezt énekeltem neki, mintha lett volna jelentősége. Utána a PIC-en még egyszer, amikor szegénykém már nagyon éhes volt a látogatási idő alatt, de mivel ez még nem volt az etetési idő, ezért nem szoptathattam meg... No szóval nem nyugodott meg a Vuk-tól, pedig a könyvek szerint illett volna...

Aztán valamelyik nap újra elénekeltem neki, így másfél év távlatából, és úgy tűnik, vagy emlékszik rá, vagy nagyon szépen énekelem ezt, mert azóta csak ezt kéri! Már mondja is, hogy "Vuk", pedig a mesét eddig nem nagyon néztük vele. Érdekes, nekem pedig már a könyökömön jön ki a dal. 

A videoklip pedig mókás, főleg szegény kislány benne...