Azt hiszem, a lányom kezd megbékélni a nevével (vagy a korával?). Ugyanis ő már nem "Baba" többé, hanem kéremszépen Sári. Pontosabban "Sáji". És ezt mindennel kapcsolatban ki is jelenti, ami annyit tesz Sárinyelven: "majd én".

Azt hiszem, egyre jobban hasonlít rám: nem is külsőleg, bár mostanában kezdem felfedezni  a saját vonásaimat benne, hanem inkább belsőleg. Kis akaratos, határozott, dumaláda, és egyre kevésbé bátortalan. A múltkor valamit magyarázott a Anyunak, aki közben hozzám beszélt, mire a szegény kis bátortalan Sárikan két kezébe fogta a mamája arcát, maga felé fordította, és "rákiabált", hogy ilyen tapintatlanságot ne kövessen már el, mikor ő beszél... Állítólag én is épp ilyen voltam, azzal a különbséggel, hogy én általában dobbantottam egyet a lábammal, és közöltem, hogy "most én beszélek!". Itt még nem tartunk, de könnyen bekövetkezhet ez is.

Egyébként imádom Sári beszélőkéjét: most már tényleg mindent mond, minden leutánoz, de konkrétan elég jól el lehet vele beszélgetni. Tegnap délutáni alvás előtt megnézett egy Mazsola és Tádé epizódot (most ez a sláger), majd mikor felkelt, elmesélte, hogy miről volt szó, kb így: "Macika. Alszik. Ma... Tádé-Bádé bogáncs. Ööööö (sírást imitál)" (Vagyis: a maci lefeküdt aludni, és a Mazsola, meg a Tádé bogáncsot tettek az ágyába. A maci szőrébe ez beleragadt, aki ettől sírni kezdett). Ma reggel pedig elmesélte, hogy egy büdi papagájjal álmodott, amit fogalmam sincs, honnan vesz, mert papagájt szerintem még életében nem látott... Abban sem vagyok biztos, hogy egy ekkora gyerek már képes-e álmodni.

Amit még a beszédénél is jobban imádok, az az, hogy olyan kis érzelmes a kisasszony. Nem tudom, a fiúk is ilyenek-e, de Sári egy igazi kis szeretetbomba, különösen a mamájáért és az apjáért van oda, de azért senkit sem hagy ki a szeretgetésből (igazi kis politikus). Tegnap pl. Anyu fogorvoshoz ment, és miután ezt elmeséltük Sárinak, ő odament megvigasztalni a mamáját, símogatta az arcát, meg átölelte a nyakát. De hozzám is ide szokott szaladni egy láb- vagy nyakölelésre, vagy egy puszira. Amikor pedig görcsölt a hasam, rendszeres időközönként gyógysimogatta, ami a gyomromon nem, de a lelkemen azért sokat segített.