Sári -bár már 2 napja nem hányt- továbbra sincs valami jól. Vasárnap lázas volt és nyűgös, és ugyan tegnapra kicsit jobban lett, ma megint nagyon bágyadt szegénykém. A doki szerint csak egy kicsit piros a torka, de hogy mitől köhög és pláne, hogy mitől hányt, azt nem tudják. Mindemellett olyan fura ragasztószaga is van szegénykémnek, remélem, nem valami cukorbetegség, vagy ilyesmi...

Éjjelente most már csak velünk alszik. Este még megpróbáltuk elaltatni az ágyába, de legkésőbb 10-kor mindig átkerül közénk. Így aztán éjszaka is van szórakozásunk, takargatjuk, ide-oda pakoljuk, mert természetesen mindig keresztben fekszik, de a legjobb, amikor hajnali kettőkor közli, hogy ő most akkor ropit és tejecskét kér. Mondom, az nincs, csak tea. A válasz egy kiadós hiszti, úgy fél órán át. Amikor már annyira álmos, hogy sírni nincs ideje, csak nyöszörög, mint egy kivert kiscica. Tejet persze nem mertem neki adni, mert azt aztán tényleg könnyű kihányni, de végül is örültem, mert ezek szerint legalább éhes.

Aham, ma már nem éhes. Alig evett valamit, ropin kívül, szegénykém, már totál sovány. Bölcsi persze nincsen, és én sem megyek dolgozni.