Basszus ez az idő! Komolyan, ez már monszun! Olyan „patakok” öntenek ki, amelyeknek létezéséről nem is tudtam eddig… Nagyon várom már a nyarat – erre ma azt olvasom az újságban, hogy hétvégén „kellemetlen” meleg lesz… na puff.

Természetesen a hangulatunk is ennek megfelelően alakul, Sári is elég bújós, nem annyira rajong most a bölcsiért, mondják is, hogy nyűgösebb… Persze, az is lehet, hogy szimplán csak elszokott, mert májusban 1 napot volt összesen. Az orra is folyik újra, remélem, megbetegedni azért nem fog.

Tegnap kikönyörögte magának, hogy cipeljem egy kicsit hátihordozóban, de mivel majd’ leszakadtam a 14 kilója alatt, ezért inkább előgubiztam a mei tai-t – amiről megállapítottam újfent, hogy király! Majdnem az egész környékünket körbejártuk úgy, hogy Sári a hátamon csücsült – időnként rámhajtva a fejecskéjét, de egyébként nézelődve-beszélgetve gyalogoltam. Aranyos volt: megtárgyaltuk az egyes rokoni viszonyokat, ki kinek az anyukája, meg hogy egyszer régen mindenki kisbaba volt, és hogy egyszer majd neki is lesz kistestvére, aki Sári szerint kisfiú lesz. Olyan jó, hogy már ilyen nagy, és ennyi mindent meg lehet vele beszélni, de így hordozva tiszta nosztalgiába estem egy icipici baba iránt… ráadásul most megint lesz egy pár ismerősnek babája, jó lenne beállni a sorba…