Danika mellé - aki mellesleg uszkve 1 év után megfürdött, úgyhogy most illatos- és foltmentes- újabb állandó baráttal gazdagodtunk. Annyi bukéja van a dolognak, hogy őt csak Sári látja, ugyanis képzeletbeli barátja van neki, biz. Némó, aki minden sejtésünk szerint azonos Némó kapitánnyal, akit a múltkor a rajzfilmben látott (és azóta sose, rejtély, hogy miért emlékszik még mindig rá).

Némó atréja a bölcsiben volt, mikor Sári közölte, hogy fent ül a fogason. Addig én is láttam a Némót, ui. rendszerint az apját varázsolta el Némónak, de azóta már nem kell neki hozzá élő ember, ha egy kis némózásra vágyik. Szóval Némó fent ült a fogason, aztán minden bizonnyal bement Sárival a bölcsibe. Azóta gyakran hallok olyat, hogy "Gyere, Némó, menjünk már!", és kézenfogja a láthatatlan pajtását, aztán szaladnak együtt ide-oda, ahova épp a dolguk kívánja.

Szóval ez megy mostanság, erre épp a mostani Kismamában van egy cikk a láthatatlan barátokról. Állítólag, akiknek ilyen pajtijuk van, nagyon élénk, gazdag fantáziával rendelkező gyerekek, és megijedni sem kell, mert a képzelt barát előbb-utóbb eltűnik, de ha mégsem, az is teljesen normális.