Sári a hétvégén kapott nyomdakészletet, amihez a gyártó tintát elfelejtett mellékelni (1500 Ft-ba nem fért bele). Így hát elküldtem Cs.-t tintát venni, de ő persze nem nyomdatintát, hanem sima töltőtoll-tintát hozott, mert hogy az olcsóbb volt. Most hogy emiatt, vagy azért, mert alapvetően egy rakás szar a nyomdakészlet - de mindenesetre nyomdázni nem lehetett vele, így fogtuk, és félreraktuk az egészet.

Egészen tegnap délutánig nyugisan pihent a nyomdakészlet, benne a tinta, mígnem Sári megtalálta, majd annak rendje-s-módja szerint csurig összetintázta vele mint a két kezét. De nem kicsit ám, hanem nagyon. Mintha két lila kesztyűt húzott volna magára.

Először Anyu sikálta, aztán már én is. Mindennel, ami eszünkbe jutott - persze, elég gyenge eredménnyel. Miközben a L'oreal Triple Action arclemosómmal átitatott vattával dörzsöltem a gyerek kezét, Sári ártatlan kis hangon megszólal:

-Ne add fel Anya, biztosan sikerülni fog!

(Végül aztán este a fürdőkádban elég tűrhetően leázott, ma már csak úgy nézett ki, mintha szimplán baromi koszos lenne a gyerek...)