Has: 107 cm (de szerintem most fölfelé nőtt)

Súly: 74,9 kg

Egy kórházmentes hetet tudhatok a magaménak. Éljen. Majd' egy csomag Rennie bezabálása után a hasam sem fájt többet, de a gyomorsavamat azért rendszeresen érzem a torkomban, ami felettébb kellemetlen, de szerencsére azért nem fájdalmas érzés. A mérsékeltebb diétának köszönhetően ismét trendszerint hízom, remélem, azért elsősorban a gyerekre, mintsem a seggemre - bár kétségtelenül kezd már ott is látszani a tartalék, ami minden bizonnyal NEM fog eltűnni a szoptatás során, sőt.

Nagyon, nagyon nehezen viselem már ezt a bezártságot. Többször is voltam vele úgy a héten, hogy szarok rá, és megyek valahova, de mindig felülkerekedett a lelkiismeretem, meg általában ilyenkor nyilallt bele a szeméremcsontomba olyan fájdalom, hogy ihaj, szóval aztán maradtam a seggemen. A biztonság kedvéért ismét bepakoltam a kórházas táskámat, ezúttal nem csak azt, ami a szülőszobára kell, hanem azt is, ami a kórházi tartózkodásra, mivel eddigi tapasztalataim alapján a családom nem képes hiba nélkül abszolválni egy 10 tételt tartalmazó listát. Volt, hogy a fogkefe-fogkrém otthon figyelt, miközben a Kurgáni napló c. 600 oldalas könyv, amit amúgy már vagy 4X olvastam, benne volt a tatyóban. Jó könyv amúgy, olvassátok el.

Szóval megöl az unalom, ezért leginkább a neten próbálok vásárolni. Bár szerencsére Eszternek jóformán semmi nem kell majd, mert amit nem kaptunk vissza, vagy időközben eladtam, azt is kapunk kölcsön, de azért néhány dolgot nem átallok megvenni. Ebayeztem (1,5 EUR + posta) egy szuper játszószőnyeget, a babakocsiba textilmózest (amit amúgy anno eladtam, igaz, most egy 1000-sel olcsóbban vehetem meg), vadászok továbbá egy Manduca-ra (sajnos az ebay-en is 60-70 EUR alatt nem lehet kifogni), és szívem vágya egy halványlila, nem macis és idétlen gyerekmintás, hanem igazi dögös, pihe-puha baba ágynemű garnitúra rácsvédővel (baldachin nem kell). Kiságy fölé zenélő forgó volt valahol, de sajnos nem találom, így gyanítom, az is felkerül a listára. Ezekkel együtt is valószínűleg egész olcsón megússzuk ezt az újgyereket, leszámítva a dokinak juttatandót, ugye.

Tehát történni (szerencsére vagy sajnos) semmi sem történik velem, remélem, idén már tényleg nem szülök, és akkor már egész jók leszünk.