Nemsokára írok a műtétről is, de előbb...

Sári újabban nagy érdeklődést mutat a másodlagos nemi jellegek iránt. Gondolom, ez valami ovis dolog lehet, esetleg életkori, homályosan nekem is rémlik valami ebből az időből (bokor mögé bújás a fiúkkal - amiben az sem zavart minket nagyon, hogy a bokor másik oldalán a kerítés, és az utca volt...). Szóval ezen érdeklődést teljesen normálisnak ítélem meg, semennyire nem szeretném sem gátolni, sem bátorítani új hobbija kiélésében, hanem hagyom, hadd folyjon minden a maga medrében. És Sári -mint amolyan normális négyéves- természetesen minden prüdériának híján van. Ez amúgy remélem így is marad, szerintem sokkal boldogabbak a szexualitásukat felszabadultan megélő emberek. (Én sajnos nem mindig tudok ilyen felszabadult lenni, és ehhez köze van annak is, hogy akkoriban a bokor mögött bizony-bizony néha meglátott minket 1-1 járókelő, és szólt az óvónéninek. Sosem felejtem el, egy alkalommal megkérdezte, hogy szabad akaratomból mentem-e be a bokor mögé, vagy a fiúk kényszerítettek. Nem értettem a kérdést, de biztos, hogy elszégyelltem magam...)

Ennek ellenére tud vicces/kellemetlen pillanatokat okozni a prüdéria teljes hiánya, az, hogy nevén nevezi a dolgokat... A múltkor kicsípte a pisi a n**iját, mondtuk neki, hogy piros. Nyafogni kezdett, hogy ő nem akarja, hogy piros legyen a p***ija, mert nem akarja, hogy az oviban meglássák... "Kik?"-kérdezi Cs. "Jajj, Apa, hát a fiúk!" - feleli Sári. Majd hozzáteszi: "Mindig leskelődnek, amikor pisilünk." Hát igen, kislányom, a fiúk már csak ilyenek...

Tegnap az unokatesókkal azt játszották, hogy a kiskuckója egy hajó, ami süllyed. (Sári természetesen meztelenül volt ebben a nagy hőségben). Kiabálnak, hogy süllyed a hajó. Sári megnyugtatóan mondja: "Ne féljetek, a műszereim azt jelzik, hogy nincs semmi baj!" - majd lenéz a lába közé, és megjegyzi: "És a p***im szerint sincs..."

Mi persze röhögünk, ő meg néha megsértődik, hogy miért nevetjük ki. Hiába mondom, hogy nem rajta nevetünk, hanem csak azon, amit mondott, mert olyan aranyos. Ha elbírnám (20 kg), akkor felkapnám, és össze-vissza puszilgatnám. Így csak az össze-vissza marad...

*Nem szeretnék ezzel a bejegyzéssel a google találati listák élére kerülni, ezért azokat a szavakat inkább kicsillagoztam...