Szarul vagyok, és ezt most elsősorban fizikai síkon kell érteni: elkapott valami őszi kreha, és úgy istenesen megfáztam. Szerintem a légkondi az oka - mindenesetre hétvégére tetőzött a betegségem, de azért még itthon maradtam kicsit, mert így legalább van időm tévézni. Annyi hülye sorozatot nézek, amennyit csak bírok, igazából semmi máshoz nincs is kedvem. Lassan befejezem a Criminal Minds 7. évadát. Akkor kezdtem nézni, amikor Eszterrel voltam terhes, de már itthon voltam - úgy tavaly november végén. Majdnem 10 hónap kell tehát ahhoz, hogy egy komplett sorozat minden évadát, minden részét megnézzem. Izgalmas. Lehet, hogy ezért vagyok ilyen tompa?

Most elsősorban azon izgulok, hogy nehogy Sári elkapja a taknyot. Jövő héten megyünk ui. a "nagy útra", repülővel, bérelt kocsival - a gatyánk is rámegy, de ami muszáj, az muszáj. Cs. ugyanis keresztapa lesz (éljen, egy újabb keresztelő, ahol nem a mi gyerekünket keresztelik), és hát hol máshol, mint a Cote D'azur-on, ahol, ha szerencsénk van, talán még fürödhetünk is. Persze, nem mi lennénk, ha Sári nem betegedne meg közvetlenül az út előtt, de nem akarom az ördögöt a falra festeni...

És ha már az ördögöt emlegettem: a pap is velünk utazik. Én és egy katolikus pap utazunk egy keresztelőre... mit ne mondjak, garantált az öröm és a jókedv végig az úton! Mivel mostanában Isten, és én nem vagyunk túl jóban, így gondolom, ez is a büntetésem része: így akarja az orrom alá dörgölni, hogy szívatott már ugyan egy sort, de a tortúrának még koránt sincs vége!